Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Csontos Vilmossal)
0 Ezek után már fölösleges is megkérdeznem, hogy milyen a zalabaiak viszonyulása a kultúrához. — Erre a kérdésre egy érdekességgel is tudnék szolgálni. Már 1898-ban, tehát közel nyolcvan esztendeje, létesült egy olvasókör a faluban, s ez a kör közadakozásból kul- túrházat is épített magának, ahol minden tagnak volt egy karszéke, az asztalokat pedig közösen vették. Évente játszottak egy-két színdarabot, hiszen mindig akadt olyan lelkes tanltóember a faluban, aki összetoborozta a fiatalságot. A kultúrház kisebbik termében könyvtár volt, ahová különböző napilapok is jártak, s esténként ezekből olvastak föl egymásnak az emberek. Mindig valaki más. Az olvasókör vezetője hosszú ideig az apósom volt. De ne felejtsem el megemlíteni, hogy az olvasóköri helyiségbe csak levett kalappal volt szabad belépni... % Akár a templomba ... — És amikor valaki bement, hát csöndben kellett lennie, hogy ne zavarja a többieket. Amikor én 1948-ban Zalabára kerültem, az embereknek a könyvhöz, kultúrához való jó viszonya már régen kialakult. Én a készre jöttem. A CSEMADOK is úgy alakult meg, hogy már rögtön az első este vagy nyolcvanan összejöttünk. Igaz, akadtak ellenzőink is, de az ő hadakozásuk csak olaj volt a tűzre. Minél jobban ágáltak a CSEMADOK ellen, annál többen jelentkeztek közénk. 0 Vilmos bátyám a szervezet megalakulása óta dolgozik a CSEMADOK-ban, közel harminc esztendeje tehát. Ez idő alatt nagyon sok minden történt, változott a világban, s ez a sok változás bizony a kultúrmunkában is megváltozott munkaformákat igényel. Véleménye szerint megfelelő ütemben és mértékben változtak-e a CSEMADOK munkaformái? Melyek e majdnem harmincéves munka legfontosabb mozzanatai, tapasztalatai, tanulságai és mire kellene a jövőben még az eddigieknél is nagyobb gondot fordítani? — E közel három évtized alatt nagyon sokat fejlődtek a CSEMADOK-tevékenység munkaformái. A tánc- és énekmozgalom mellett CSEMADOK-vonalra terelődött a könyvvel való munka, az író-olvasó találkozók megszervezése, rendezése is. Ez utóbbi továbbfejlesztését, országos mozgalommá fokozását tartom minden CSEMADOK-szervezet legnemesebb feladatának. ® Mit jelent, mit adott önnek a szülőföld? — Hogy nagyon sokat, arra példa az is, hogy sosem tudtam elszakadni tőle. Talán valamivel még többet is, mint bárki másnak adhat, jelenthet. Igaz, most hat kilométerre élek a szülőfalumtól, de még Zalaba is a szülőföldem. Az egész Garam völgye, a Garam menti táj. Elszakadhattam volna tőle, kétszer is lett volna rá módom, de valami mindig visszatartott. Először Lévára mehettem volna még 1939-ben a városkapitány személyi titkárának, aztán meg az ötvenes évek elején Pozsonyba, a Szabad Földműves szerkesztőségébe. De nem mentem se ide, se oda, hiába hívtak... Én nem is tudom, valahogy túlságosan erősen él bennem a szülőföldem, nagyon belém gyökerezett. Vagy én belé ... © Mit jelent önnek — emberként is, íróként is — szlovákiai magyarnak lenni? — Még ma is meg van az a szekrényem, amibe 1947-ben az összes szerszámomat belepakoltam, hogyha menni kell, hát indulhassak. Aztán valahogy mégis sikerült maradnom. És azóta már nemcsak a falum köt, nemcsak a szűkebb haza, hanem egy nagyobb közösség, egy egész nemzeti töredék, amelynek szószólókra is szüksége van. Persze nem apostolokra, hanem rendes emberekre. S bárhová elmegy író-olvasó találkozóra az ember, akár a legtávolabbi magyar vidékeinkre is, akkor érzi csak igazán, hogy ő ennek a nagy családnak a tagja... A helyzetünkkel együttjáró kettősséget, tehát a szlovákiaiságot és ugyanekkor a magyarságot is, minden esetben tudnunk kell vállalni. S én vállalom is, sőt, ez a kettősség nem kis többletet is ad az embernek. Pontosabban annak tudatát, hogy soha nem szabad megtorpannunk és megállnunk, egy pillanatig sem szabad azt gondolnunk, hogy itt idegenek között vagyunk. Én mindig azt szeretném, ha hasznos tagja tudnék lenni ennek a társadalomnak, de hasz
