Irodalmi Szemle, 1978

1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Csontos Vilmossal)

dom sehová. Gyermekfejjel például Németországot láttam volna örömmel. Erre nem­régiben alkalmam is kínálkozott, a szövetkezet szervezett csoportos kirándulást, de mégsem mertem vállalkozni az útra, mivel attól féltem, hogy rosszul viselem majd a hosszú utazást az autóbuszban. De becsapódtam, mert azóta már voltunk Magyar- országon is, a Balatonnál, s én egész jól viseltem az utat... De azért kijutott nekem is az „utazásból” ... A háborúban heteken át gyalogoltunk végig Oroszországon, azelőtt Erdélyen, úgyhogy az ilyetén vágyaimnak mindig a fáradtság és a kiábrándult­ság vetett véget. Átgyalogoltam a Radnai havasokon, a Máramarosi szoroson, a lengyel Kárpátokon... szóval, elég volt belőle. Magyarországot nagyrészt kórházvonattal utaz­tam be: Zsolnán át jöttünk Lengyelországból, le egészen Debrecenig, láttam hát ele­get, mert folyton az ablaknál ültem, oda húzott mindig a kíváncsiság. Tudni és látni akartam mindig, hogy milyen állomáson megyünk keresztül, hol vagyunk... Találomra leemelek a fejem fölül a könyvszekrényből egy könyvet és szórakozottan lapozgatom. Sinka István Vád című kötetének az elkobzás utáni kiadása került a ke­zembe. Benne Csontos Vilmos nevére szóló ajánlás, amit rögtön ki is másolok belőle: „Ezt az ügyészileg megcsonkított kötetet szeretettel ajánlom Csontos Vilmosnak, ■a Felvidék fiának az Alföld fia. Budapest 41 március hó 31. Sinka István”. O Sinka Istvánnal mikor, milyen alkalomból találkozott? — Az az évi budapesti könyhéten ismerkedtünk össze. Sinkának dr. Püski Sándor, a Magyar Élet kiadója adott lakást, az irodája mellett egy szűkös kis szobát. Itt voltam Sinka vendége, aki kiábrándultán mondta el nekem, hogy rövidesen visszamegy a sza- lontai határba, Vésztőre, a juhaihoz... Nem sokkal rá aztán valamelyik újságban is ■olvastam, hogy valóban hátat fordított a fővárosnak ... $ Milyen személyes találkozások emlékét őrzi még ebből az időből? — Ugyanezen a könyvhéten találkoztam még Veres Péterrel, Szabó Pállal, Erdélyi Józseffel, sőt Sértő Kálmánnal is, aki tizenhárom nap múlva meghalt. Ott volt a könyv­héten Sáfáry László, a kárpátaljai költő, vele is megismerkedtem, továbbá Juhász Gézával, Féja Gézával, Tamási Áronnal és Tersánszky Józsi Jenővel is. Valamennyiük könyvét a kassai Kazinczy Kiadó könyvsátrában árusították a szlovenszkói könyvekkel együtt. # Vilmos bátyámnak közel fél évszázada, 1929. február 10-én jelent meg az első verse a lévai Barsban. Könnyen vagy nehezen jutott-e el az első közléshez, s hogyan ítéli meg mostanról visszanézve az első köztársaság vidéki irodalmi életét? Mit jelen­tett vidéken élő írónak lenni akkor, s mit jelent ma? — Az első vers megjelenésének történetéről írtam már az Irodalmi Szemlében: az első közlés váratlanul ért. Dr. Kersék János, a Bars szerkesztője akkor már régebbi ismerősöm és verseim egyedüli kritikusa volt. Az első köztársaság vidéki irodalmi élete akkoriban kezdett pezsgésbe jönni. Például Léván is nagy sikere volt Mécs Lászlónak: a zsúfolásig megtelt nagy színházterem közönsége nem akarta leengedni őt a pódiumról. Ha mást nem is, de azt Mécsnek köszönhettük mi, akkori fiatal, kezdő költők, hogy a lévaiak a későbbiek során is szívesen vettek részt a különféle kultúr- esteken. Nem sokkal Mécs fellépése után a mi estünket is megrendezték a városháza nagytermében, Csiba László, Féderer Sándor, Erentál Rózsi, Veres Vilmos, Agárdy Zsigmond, Sass János és jómagam részvételével. Az est rendezője az ugyancsak poéta­féle Dr. Rév József volt. Ezt követően még számos vidéki irodalmi esten szerepelhet­tem. Tehát nem panaszkodhatom. A verseimet is sűrűn közölték, a Barson kívül pél­dául a Lévai Ojság, a Sajó Vidéke, a Barázda, a Csallóközi Hírlap, a Magyar Néplap, a Hét stb. Különbség persze bőven akad az akkori és a mai irodalmi élet között. Pél­dául abban, hogy az egyetlen Nagyasszony című lapon kívül — az előbbi felsorolás­ban el is felejtettem megemlíteni — sehonnan sem kaptam honoráriumot. Igaz, fizet­tek a Magyar írásnál és a Prágai Magyar Hírlapnál is, de nekem itt csak egy-egy versem jelent meg. Ma az írószövetség és az Irodalmi Alap gondoskodása folytán már összehasonlíthatatlanul biztosabb a helyzetünk, s írásainkért is méltó honoráriu-

Next

/
Thumbnails
Contents