Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Varga Imre: Többet, Lettem jelenés, Rád rontja koponyacsontodat (versek)
Varga Imre TÖBBET RÄDRONTJ A KOPONYACSONTODAT Sose akartam önmagamat, percbe, csöpp térbe zártat, sose akartam önmagamat — az kit elvár e század. Erkölcsös, barkós istencsudát, jól tudva mindenek csínját, ki e dög-idő gyűrűse lön, szenvedi lakzija kínját. Sose akartam önmagamat — poétát, prófétát, márkit akartam mindig a Senkit: arctalant, harctalant, bárkit Kopóit küldte rád a szoknyás bolond megles baltával szobád bejáratánál agyad sarába töreket pelyvát kever föltornyozza romjaidból saját kálváriáját Lapos nézz rá hírhedett homloka is s gonosz arcában a szépség csupán megfésült tömérdek haja s bonyolult öle az épség Kopóit küldte rád a szoknyás bolond és űrlap-szárnyú szőrös angyalait rádrontja kemény koponyacsontodat és szuroksötétre festi hajnalaid LETTEM JELENÉS Sose élni, sose élni, mindig megszűnni vágytam, pörös csecsek, ölek elől eltűnni a halálban; hogy senkit, semmit meg ne sértsek, meg ne értsek — mert így a jobb és így a könnyebb — se ellenem, se értem ne hulljanak a könnyek. Sose a rímből, sose a versből, mindig kínokból éltem, s lettem versemben jelenés, mint hegedűs Dávid az égen.
