Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Mikola Anikó: Övni a belső csendet (vers) - Karabeles, Andrij: Vihar után (vers) - Nyahaj, Maruszja: Nagymamámnak (vers) - Németh, Miroslav: Lángban álló erdő (vers)
Mikola Anikó ÓVNI A BELSŐ CSENDET Óvni a belső csendet mekkora fal kell? Áldozat mennyi legyen megkötni leomló porladozó falainkat? Ö boldog békeidők is voltak mondják amidőn elegendő volt egyetlen kőmíves felesége A világ dolgai mulandók, semmi sem örökkévaló. De te bennem élsz, köpülöd a vajat, kenyeret dagasztasz, s kihajtod tavasszal patakpartra libáidat. A hárs illatával együtt szívemben megtartalak, és átmentlek új életembe, ahogy te mondanád, zsenge életembe. A világ dolgai mulandók, semmi sem örökkévaló, ám te, nagymamám, élsz énbennem halálomig. Andrij Karabeles Miroszlav Németh VIHAR UTÁN LÁNGBAN ÁLLÓ ERDŐ A viharnak vége, könnyes az erdő. Most már szabad, örvendezz, virágozz! Bizony olykor várjuk is a szélvészt, hadd sújtsa porba, ami silány, rossz. Igen, jó a vihar, jég s villámcsapás, mennydörgés, ódont leromboló szél; s utána, ember, békében, boldogan, múltad feledve, a jövődnek élj. 194.7. október Láttatok már erdőt égni? Lángban álló öreg fenyvest? Erdőm, te szívemnek kedves, benned századok során a naptól mintha sok kincs termett volna, tömérdek-sok drága kincs. Láttatok már erdőt égni? Mintha csak a nap lángolna. Varga Imre fordításai (P. Olexo Anna nyersfordításaibólI NAGYMAMÁMNAK Maruszja Nyahaj
