Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Jaworski, Kazimierz: Magány (elbeszélés)
KÉK ALKONY A fenyők gyertyáit eloltja az est, a fagy űzött róka: a faluszélig lopakszik. Csikorog a hó. A postás idegen kéréseket és saját gondokat cipel a táskájában. A mezők fölött kékesen vibrál az alkony. Akár a farkasszemek: a csillagok alacsonyan suhannak. Valaki megjött, leveri köpenyéről a havat s szeretne lerázni válláról néhány évet is. Az asztalon fehér abrosz, tűz beszélget a nagy kemencében, elkészítve a hal és a gyümölcs, sör is van a korsóban. Együtt a család, de anyánktól ne kérdezd meg, hogy az üresen hagyott karosszék kié. Tőzsér Árpád fordításai Kazimierz Jaworski MAGÁNY Jó napot, nővérke. Ügy örülök, hogy ismét láthatom, hogy egy darabig itt lesz mellettem és elbeszélgethetünk. Komolyan mondom, maga nagyon rendes. Lehet, hogy el se hiszi, de én már türelmetlenül vártam, mikor lesz nappal szolgálatban. Tudom, hogy legtöbbször csak azért jön hozzám, mert ez a kötelessége, de nekem már ez is örömet szerez. Hát végre itt van. Maga nagyon szép, és ez hat az ember hangulatára. Tudja-e, hogy behúnyt szemmel is magam elé tudom képzelni az arcát? Most, hogy mögöttem áll persze nem láthatom magát, mégis el tudom képzelni a karcsú alakját, a főkötővel leszorított hosszú haját, az engedetlen fürtöket, ahogy a kerek arcát csiklandozzák, a fitos kis orrocskáját is látom, és érzem fekete szigorú, de ugyanakkor bársonyosan puha pillantását. Álmaimban gyakran látom az arcát, minden alkalommal egy kicsit más.
