Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Jasiczek, Henryk: Alkony az erdőben, Elmélkedés, Kék alkony (versek)
első percekben minden megmerevedett, megbénította a sokk, csak később lett úrrá rajta a meghatározhatatlan, tompa és mérhetetlen fájdalom. Mint egy rossz álomban, sokáig rázatta magát a prágai villamosokban, bolyongott az utcákon. S csak aztán, mikor egy kicsit magához tért, értette meg, hogy komoly és megmásíthatatlan dolog történt. Lám, fölötted aztán „elvonultak a vész- felhők! ... „új tavasz köszöntött be” neked! — jutottak újra és újra eszébe a képeslapra írt verssorok. Vologya nem tudott, és sehogy sem akart belenyugodni a történtekbe. Estefelé felszállt a villamosra, és megint a Vétrníkre ment. Csoportokban ijöttek ide a városból a diákok. A kollégiumhoz legközelebb levő megállón velük együtt leszállt. Leszállt, és akkor rádöbbent, hogy nem mehet tovább, nincs hová mennie. A kollégium épületei ablakaik százával világítottak az éjszakába . . . Vologya a kollégiumot körülvevő kerítéshez ment. A kerítésen innen a hajdani mező beépítetlen része húzódott, amelyet most felvert a gyom. Vologya mint egy alvajáró ment a kerítés mentén, és a távoli ablakokat nézte. A kollégiummal szemben megállt a gyom között, vad fájdalmában térdre ereszkedett, és megmarkolta a drótot. A drót megsebezte a kezét, csalán csípte meg az arcát, de ő semmit sem érzett. Csak üres szemmel nézte a kollégium kivilágított ablakait, és forró könnyei hangtalanul hullottak a gyomokra. P. Olexo Anna fordítása Henryk Jasiczek ALKONY AZ ERDŐBEN ELMÉLKEDÉS Mennyi gyönyörű csend: a fák nem győzik lombjaik alá szedni. A beért órák a magasban ringó ágakról puhán hullnak a zöldes mohára. Itt a rét feküdj le a fű erdővé válik Feletted hatalmas űr a harangban Nap szél az ég homlokán egyetlen bárányfelhő Bárhol is állsz emeld fel fejed a harang szíve vagy
