Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Holan, Vladimír: Az álom, Emlékszel?, Mózes, A fiú, Szeretők III, De tartaro libidinis I (versek)
Megkérdezték a lehajtott fejű jövendőmondók szakállas hangját: „Meddig akarsz még késni, jövendő?, s a jövendő eltűnt. Megkérdezte a saját illatától bágyadt királylány: „Meddig akarsz még késni, jövendő?”, s a jövendő eltűnt. S hirtelen meglátták a jövendőt, a szilárd anyagú csillagot, a mélység kér désére adott választ. De a fáraónak, ki csupán a közeledő vékonyka gyermeksírást hallotta, azt mondták, hogy a hang a folyóra hulló eső hangja, s hogy a folyó eltűnt. A FIÚ A kertben egész éjszaka hullott az alma, a szomszédék fia közben haldokolt... Ű volt az, aki egyszer így szólt hozzád: „Uram, ön idegen?” S felelted neki: „Mért kérded?” Mire ő: „Rengeteg idő van a szemében .. S te szóltál: „Az vagy te, ki én voltam ifjú koromban!” S ő: „Én csak akkor leszek az, ki ön most, ha megöregszem... De tudja mit, menjünk el a postára s telefonáljuk meg magunknak, hogy tulajdonképpen mikor is vagyunk?...” SZERETŐK III Már járásukon látni, hogy összevesztek. Két különböző hely a térben, mely helyeken a szerelem árva s nem bírja ki sokáig. Igen! A létezést csak a szerelem képes a halálnál előbb elpusztítani. DE TARTARO LIBIDINIS I Egy kiáltás! ... Itt hangzott el... A közelben . . . S miért? Mert Putifár eunuch volt s a poklot is a női ágyék felől közelítjük meg? Ó, Koitína, torony híján vagy kénytelen pincében lakni. Tőzsér Árpád fordításai
