Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Holan, Vladimír: Az álom, Emlékszel?, Mózes, A fiú, Szeretők III, De tartaro libidinis I (versek)
KIKERICSEK Valamiféle fehér és zöld színt kívánok valamiféle egészségesen mérgező illatot valamiféle szomorúan vidám árnyalatot kívánok a születésnapodra valamilyen mérget hogy szép legyen és mindig kéznél hogy félj mindentől egészen a halálodig hogy addig is megpróbálj túlélni itt mindent Tóth László fordításai Vladimír Holan AZ ÁLOM Valóban lehetetlen, hogy azt a templomot ott abban a nagy magasságban emberi kéz építette volna. Milyen szívesen elhisszük, hogy egy ismeretlen madár a nitarák földjén elragadta Ornehil építész álmát, s e kőszikla fölött ejtette ki csőréből! Ugyan ki volt az első, ki először ámult rá a templomra? S ugyan ki akart először — ámulatra és remegésre osztódott testét cipelve — legalább egy oszlopára rátámaszkodni. Amint azt ilyen helyeken szokták. S mindjárt ezután ki pillantotta meg a lenti folyóban a templom képét? S ki tudta így könnyebben — ha már legyűrni nem — legalább elviselni a két alakban közelítő szépséget? S erejét összeszedve megint nekivágni a hegynek? Ornehil építész már régen halott volt, s nem emlékszem rá, mikor kezdett a tömeg a csodatévő szentélyhez áramlani. Éjszaka az áradat mindig megszakadt. S hatvan napkelte s tizenegy holdnyugta kellett ahhoz, hogy a búcsújárók a főbejárathoz vonszolják magukat. Ügy emelkedtek fel a bőséghez, ahogyan a forróság zuhan, s úgy ereszkedtek alá, ahogyan a látomás emelkedik. Olyannyira harmonikus volt ez a búcsújárás, hogy az egyik búcsús kiugrott a sorból, azonnyomban elnevezték Villámnak. De nem értették meg a szentély mesés, kifejezhetetlen szépségét, s már rég elültek a búcsújárás hullámai, mikor egyszer egy szerelmespár nekivágott a hegynek. Mindaz, ami súlyos szárnyakkal kavargott bennük és súlyos gondolatokat kavart fejükben, mindaz, amiben túlságosan látták, s amivel túlságosan elhomályosították egymást, a fiú szíve és keze, a lány szeme és fátyla, — mindaz, aminek segítségével bűnös módon elhagyták a létezésük börtönét, s attól fogva bilincseik
