Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Gál Sándor: Zúgó (versrészlet)
mint minden folyóvíz indulásától érkeztéig nem gondolva a bénulásra a nyelv- és szófogyatkozásra itt éltem meg madaras időmet szeretőim itt nyíltak virággá itt hívogattak ringatózó búzatáblák zöld áradásai közé s az összefonódásban lettünk sziget tűzött ránk az éjszaka ege mezítelen öbleinket megharmatosította örök vágyakozással hatalmasak voltunk abban az időben víz-illatúak búza illatúak s könnyűek minden repülésre ó te napraforgó-csalogató pipacs-nyitogató egykori hullámzás varázsa a szív visszakövetel magának ebben a visszatérésben ebben a halálpiros évszakban amely túl van augusztus tüzén a tikkasztó kohón amely túl van a félelmeket ébresztő egykori bűvös mezsgyéken átlépve a folyó árnyékát ama lentiét is nincs már határ se távolság félelmetes az eljövendő évszakok előtt megszólít a lenti zuhatag a távoli a hangtalan felröppen a madaras idő kiilombosodik a beszéd tövises bokra s elbújtat mint akkor a vízcsobogás és a nádiverebek estéli éneke úgy fordulok feléd mint aki váratlanul csodára lelt pedig csupán a szél simított végig a hallgatás lombsorán feletted az ég esőket hordoz mélyen ülsz szememben kitartó várakozással minden utamban ott csobogsz feltámadottan nincs hatalom több rajtad kívül egyetlen köszönésre készülök évtizedeimben a neked szánt szavakat összegyűjteni mint a kalászok magvát ha megérik az idő X (zúgásod teljessége)
