Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Gál Sándor: Zúgó (versrészlet)
nyújtózkodik bokor árnyékán hallgat a rigófütty ki botorkál kékzománcú ebédhordóval az oláh-hegy mentén a csordaút porában ki áll a líceumgát pirinyó lila virágai előtt méhek dünnyögő munkáját figyelve de messzi is van a lehen-árok és a duna talán már nincs is mindent befed az ebédhordó kékzománcú fedele a part csipkés sebe nem öleli a hazajövőt nem védi a sok hamisság hazugság ellenében nem védi métely szétszóratás és balgaság ellenében mert nincs az igaz szónak humusz-fészek termő ágy hol gyökeret verne a part ösvényei bennem kanyarognak tovább bújtató távolságok mélyén haladnak estéli szürkületben szentjánosbogarak fény-kövei izzanak földből-nyíló vér-ragyogással s figyelmeztetőn hogy lépéseinkre jól vigyázzunk a part felnyúlik az esték vízeséséig zúzmara-fehér a zúgó határtalanság temetőnyi morajló történelem benne szentek és latrok kimarjult csontjai ha bogár repül át fölötte betakarja a tűnő zümmögés nem gondolva a halállal az eljövendő évszakok előtt itt áldozott bennem a szerelem istenként emeltem ifjúságom ege fölé e rubint-nedűvel megtöltött poharat s a hullámzást magamban éltem V (a part sebei) VIII (madaras idő)
