Irodalmi Szemle, 1978

1978/7 - KRITIKA - Gyüre Lajos: Gyula Illyés: Ťažká zem

ošúchanou maskou starca aj mladý kráľ zakryť dá sa.

Pred zrkadlom stojí v zbroji vidno na ňom, že sa bojí.

To, čo bolo, dávno nie je dnes tu stojí bez nádeje.

Jeho reč je chlapská, istá ale už vie, čo sa chystá.

Vie, že mu to príde draho ked za koňa posadia ho.

(Včera na budinskom hrade podrobil sa múdrej rade.)

Chvíľu plakal, chvíľu smial sa všetko skryla maska starca.

S olvassuk el most az eredetit:

az öreg ember kopott álarcával az ifjú királyt is el lehet takarni.

Tükör előtt áll fegyverben, látni rajta, hogy fél.

Ami volt, az régen nincs már, s ma itt áll reménytelenül.

Szava férfias, biztos, de már tudja, hogy mi készül. Tudja, drága árat fizet, ha a lóra felültetik.

(Tegnap a budai várban okos tanácsot hallani.)

Kicsit sírt, kicsit nevetett, mindent eltakart öreges álarca.

Tükör előtt állok — nicsak a fejemben ezüst sisak; vasálarc az arcom előtt, ütött-kopott, kitört-bedőlt.

Tartja magát jó vitézül, tudja pedig, hogy mi készül, de tűri, hadd öltöztessék, vad lovukra felültessék.

Aki voltam, nem is régen áll az ifjú nehéz vértben, áll az ifjú talpig vasban megriadtan, hogy hol is van.

Ifjú király Budán tegnap, szót fogad már, mit is mondhat. Hol mosolygott, hol könnye jött, bent a szörnyű álarc mögött.

Vigasztaló, hogy ez egyetlen olyan vers a kötetben, amely a szöveghűség helyett laza tartalmi egyezést ad. Felemlíthető még, hogy a jegyzőfüzet (Z denníka) ciklus több verse kimaradt a fordításból, s ezt Kondrót nem tünteti fel. Hiányzik többek között: A Balatonnál, Új nép a parton, A hegyen ülve, A hajót várva, Ars poetica, Hangyák, Napraforgók, Tolna, Kettősség, Náncsi néném, Materialista kinyilatkoztatás, Az állomásról jövet, Kézrázás közben, Nagy vadász, Emlékezet, Séta a parton... s ahogy így sorolnám tovább, rádöbbenek: a lefordított részek ennek csak csekély töredéke. Ezt azért jő lett volna jelezni valamiképpen, még akkor is, ha ezek a négysorosok nem kötődnek egymáshoz szorosan — de képet adnak az apró jelenségekből összeálló s a költőt körülvevő világról.

Ez az eredetivel szinte szószerint azonos szövegű, szótagszámban, rímben az eredetire ütő fordítás arról győz meg minket, hogy a költővel való azonosulása nem csupán frázis. Aranyfedezete van. Ami nem — vagy csak részben sikerült Babitsnál, az itt Illyésnél sikeres próba.

A biztos verselési technika, a két lírikus rokon költői világképe, a táj szeretete — mind-mind a költő-fordító Kondrótot a teljesen oldott, alkotva-újrateremtő műfordításhoz sodorják.

„Nemôže statočný byť človek, ktorý prestane písať básne. Akoby s pravdou skončil rázne,”

Nem lehet tisztességes ember, ki a versírást abbahagyja.

Az Igazmondást hagyja abba.

(Költők egymás közt)

2

Az „én Kassákom”, „én Weöresem” — írja Kondrót s írhatná akár ezt is: „az én Illyésem”. S joggal. Aki ennyire ismeri a fordított költőt, annak alkotóműhelyében annyira otthonosan mozog, hogy mondhatja: az „én Illyésem”.