Irodalmi Szemle, 1978
1978/7 - LÁTÓHATÁR - Mikola Anikó: Perui indián mesék és legendák
Perui indián mesék és legendák Eleket a meséket és legendákat két perui tanárképző főiskola növendékei gyűjtötték össze az „Alto Amazonas”, vagyis az Amazonasz felső folyásának vidékén élő indiánok között, és több más anyaggal együtt a „Mitos, leyendas cuentos Peruanos” című. kötetben adták közre J. M. Arguedas, író és néprajzkutató előszavával. CHULLACHAQUI, AZ ERDŐ DÉMONA Két testvér kenut faragott az erdőben, fél óra járásnyira a kunyhójuktól. Egy reggel, bevégezvén munkájukat, éppen azon tanakodtak, hogyan szállítsák el a kenut a folyóra, amikor különös zajt hallottak az erdő mélye felől. Mintha óriási majomcsapat közeledett volna nagy csörtetéssel. Az ifjak egyike rögvest hazaindult a puskájáért, hogy a majmok közé lőjön, a másik pedig a helyszínen maradt. Amint ott várakozott — a csörtetés pedig egyre közelebbről hallattszott —, egyszer csak megpillantotta fivérét puskával a vállán, amint integet neki, jelezvén, hogy kövesse. Nyomban el is indult, s mentek befelé az erdőbe, egyre mélyebbre hatoltak, a láthatatlan majomcsapat pedig a hangokból ítélve, folyton előttük járt. Az egyik ifjú hirtelen arra lett figyelmes, hogy különös formájú, hatalmas fák veszik körül, amilyeneket még sosem látott ezen a részén az erdőnek. Fivére előtte járó alakján is valami furcsaságot észlelt: nem volt egyforma a két lába. A bal láb kisebb volt a jobbnál, uijjai pedig tigriskarmokban végződtek. Szinte megdermedt a félelemtől. A szörnyeteg pedig amint észrevette, hogy az ifjú már nem követi, megállt, rászegezte ijesztő tűzzel égő szemét és kárörvendően nevetett. Az ifjú keresztet vetett, és Istenhez fohászkodott, hogy szabadítsa meg őt a pokolbéli utitárstól, azután behunyta a szemét, s amikor újra felnyitotta, a Chullachaquit már nem látta sehol. Eltűnt nyomtalanul. Ekkor puskalövéseket hallott a távolból, azoknak hangjához igazodva megtalálta a hazavezető utat. Találkozott a bátyjával is, aki már jó ideje kereste őt. Az ifjú azonban szavát vesztette a nagy ijedtségtől, s napokig nem tudott beszélni, mintha a gonosz megkötötte volna a nyelvét. A CATAHUA SZELLEME A catahua szelleme egy apró termetű fekete ember. Holdfényes éjszakákon felmegy a Mishuyaco folyó hídjára. A teste mezítelen, csak a fején hord egy óriási kalapot, a két kezében pedig egy-egy botot tart. Vidáman dobol a botokkal a híd korlátján: tak tararak, tak tararak. Még ugrándozik is hozzá, a kalapja meg vele együtt: tak tararak, tak tararak. Ha valaki megpillantja és köhint egyet, a kis ember fejvesztve elmenekül. Odafut a legközelebbi catahuafához és eltűnik a fa felszínén kúszó gyökerei között. A YANAPUMA Jósé Curinuqui az Arahuante birtok ügyintőzőtjétől vásárolt egy új ismétlőpuskát és azon nyomban indult is az erdőbe, hogy kipróbálja. Majd szétrepesztette a büszkeség és előre örült a jó vadászatnak.
