Irodalmi Szemle, 1978

1978/7 - LÁTÓHATÁR - Akutagava, Rjunoszuke: Kosza és Morito (novella)

Ha felcserélem, s meghalok a férjem helyett, azt jelenti-e, hogy valóban szeretem? Nem, nem, ezzel az ürüggyel csupán saját bűnömet szeretném jóvátenni, azt a bűnt, hogy odaadtam magam ennek az embernek. Én, akinek nincs elég bátorsága, hogy végezzek magammal! El voltam telve azzal az aljas kívánsággal, hogy minél jobb színben tüntessem fel magam az emberek előtt! De ezen még lehetett volna változtatni. De még aljasabb voltam! Még gyalázatosabb! Azzal az ürüggyel, hogy a férjem helyett halok meg, nem bosszút akartam-e állni ezen az emberen gyűlöletéért, megvetéséért, ocsmány érzékiségéért, amelynek kedvéért játékszerévé tett — nem bosszút akartam-e állni mindenért? Itt az igazolásra emlékeztetett, kialudt bennem az érzés, és szívemet hirtelen megdermesztette a szomorúság. Nem a fénjem kedvéért halok meg. önmagam kedvéért akarok meghalni. Amiatt a keserűség miatt akarok meghalni, hogy megsebezték a szívem, a harag miatt, hogy megbecstelenítették a testem. Ezért akarok meghalni. Ö, az életem semmit sem ér! Nem ér semmit a halálom sem.

De ez a halál, ha nem is ér semmit, mennyivel kívánatosabb, mint az élet! Szomorúságomat leplezve mosolyt kényszerítettem magamra, s még egyszer megeskettem, hogy megöli a férjem. Mivel éles elméjű, szavaim alapján kitalálta, hogy mit teszek, ha látom, hogy megszegi az esküjét. S ha ez így van

— el kell jönnie, ha megesküdött, nem teheti meg, hogy ne jöjjön el... Mi zörög, a szél? Amikor arra gondolok, hogy szenvedéseim, amelyek azon a napon kezdődtek, ezen az éjszakán megszűnnek, szívem könnyűvé válik. Holnap a nap hideg fényt vet fej nélküli tetememre. Amikor ezt meglátja a férjem ... De nem, a férjemre nem kell gondolnom, a férjem szeret engem. De erre a szerelemre nincs szükségem. Régóta csak egy embert tudok szeretni. S ez az egyetlen ember ma eljön, hogy megöljön engem. Még a mécses is túlságosan fényes nekem. Nekem, akit meggyötört a szeretőm ...”

Kosza eloltja a mécsest. A sötétségben hamarosan egy koppanás hallatszik a kihajtott spalettán. A résen át behull a sápadt holdfény.

1918. április

Fazekas László fordítása