Irodalmi Szemle, 1978

1978/7 - Veres János: Kollázs II

kát is a sátor egybefoglalására, hogy eggyé legyen. Csinálának takarót is a sátorra, veresre festett kosbőrökből, és azon felül egy takarót borzbőrökből (és így tovább — Mózsef II. könyve, 36. rész)

Az ablaküvegen firkák tűnnek elő, láthatatlan kéz kerekíti a betűket:

Engels az Anti-Dühringben: amikor az ember a környezetét tökéletesnek, szépnek látja, megszűnik a haladás, nincs többé irodalom és művészet.

A művelt ember olvas a múltban, megítéli a jelent, sejti a jövőt — mondta kétszáz évvel ezelőtt egy Förster nevű természettudós.

Einstein is arra a következtetésre jutott, hogy a homo sapiens pályafutásának végső szakaszához közeledik.

... a harmadik embertípust sem a technológia,

sem a társadalmi haladás nem foglalkoztatta, hanem főként

saját hatalmával törődött — mondta Gábor Dénes —, sajnálatos módon

a történelem inkább e harmadik típus

tetteit — és gaztetteit — jegyzi fel.

Az asztalon magától kinyílik Kosztolányi könyve; egy strófa sorait

ceruzával halványan aláhúzta valaki:

Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva, nem szégyen ez, vallj — úgyis vége van —, boldog akartál lenni és hiába, hát légy, mi vagy: végképp boldogtalan.

NAPFÉNY KELL A VIRÁGNAK — zengi egy táskarádió az autóparkoló közelében; azt mondják,

közel félszáz új táncdal akkordjai keverednek az utca zajával.