Irodalmi Szemle, 1978

1978/7 - Grendel Lajos: Volt egy ház (novella)

amikor szándékosan félreérti a dolgokat, és két szót nem lehet szólni hozzá. Lefektették a gyereket, Bécsből megnéztek egy bűnügyi filmet, ami sokkal fordulatosabb és izgalmasabb volt az ő délutáni látomásánál. Majd holnap, gondolta Mészáros. Közben egészen biztos volt benne, hogy holnap sem mondja el, most már soha többé nem fog beszélni róla, de azért jó arra gondolni, hogy mégis elmondhatná neki, ha volna valami értelme, s nem hallaná már előre Ildikó válaszát: Hagyjál békén azokkal az okkult marhaságaiddal. Majd meg- fürödtek, és az ágyban pár szóban megbeszélték a bűnügyi filmet, amelynek nem volt se füle, se farka, de még ezek a jobbfajta filmek, amelyeknek se füle, se farka, és másnapra elpárolognak az ember fejéből. Álmosak voltak, és alig várták, hogy elmúljon ez a nap, és elkezdődjék egy másik, az talán más lesz végre, végtelenül hosszú, s ők újrakezdhetnek mindent. Mészáros ekkor már az álom előszobájában botorkált, furcsa ábrákkal kitapétázott falak között valahonnan ismerte a tapétamintákat, mintha egy előző élete is lett volna, egy még előbbi és ki tudja . . Mindig így kezdődött. Lassú lebegéssel vagy gyönge szédüléssel. Ügy látszik, van egy mélyebb réteg, gondolta, ahol a dolgok megint tisztán fölragyognak. Megtisztulnak a salaktól meg koromtól, s a fény sem kívülről éri már őket. Maguk a dolgok világítanak, a fény belőlük árad. Apró, fényes gömbök, s ez a fény vakítóbb a napvilágnál. Nem tagadhatta többé, hogy volt egy ház, s az a ház az otthona volt. Reggel fölkelt, megivott egy csésze kakaót. Egy vasárnap reggel, amit nem lehet elfelejteni, suttogó szavak, amelyeket soha többé nem hall viszont, mert elvesztek valahol útközben, s most apró fényes gömbökként ragyognak benne, tisztán és elérhetetlenül. Gyereksírással kezdődött valamikor rettenetesen régen. Félálomban hallotta, hogy Ildikó fölkel mellőle és átmegy a másik szobába a gyerekhez. Nem nyitotta ki a szemét, mozdulatlanul, tetszhalottként feküdt, s egy csöpp kétsége sem volt afelől, hogy a gyereksírás a másik szobából az ő sírása, bár nem emlékezett már, hogy mitől ijedt meg akkor annyira.