Irodalmi Szemle, 1978
1978/7 - Veres János: Kollázs II
VERES JÁNOS Kollázs II. Furcsa társaság verődött össze szobámban: vállon átvetett görög lepel, ujjas pulóver, kabát, kivágott blúz, gondosan csomózott nyakkendő; délibáb-emberek szabatosan beszélnek, s nem vágnak egymás szavába: Nem értem, miért kellett annak idején megégetni G. B.-t mint veszedelmes eretneket — Az alakokat nagyon bonyolult rúgok mozgatják: az okszerű-okszerűtlen, a groteszk, a tragikus állandóan keveredik — A technikai szárnyalás mögött morális tekintetben négy vagy ötezer évvel lemaradtunk — Minden nép bányássza, raktározza a falvak kincseit az Uraitól az Atlanti-óceánig, nehogy veszendőbe menjenek — A barlang előtt tűz ég, és a barlang előtt elmenők árnyékát ráveti a barlang falára — Azt kell megírni, amit más is érez, csak nem tudja leírni — A kor, amely nem rezonált, az volt szabálytalan, nem az író — Amióta emberré váltak őseink, egy kocsiba kell fogniok az emberi psziché tudatos és tudat alatti összetevőjét — A nép előtt eleinte titkolták az irracionális számok létezését, nehogy meginogjon az istenbe vetett hite — Az irodalom zord időkben teljességgel irodalmiatlan feladatot is magára vesz — A nemzet vagy nemzetiség aranykincse valamely kvalitás — Lovát ledöftük és megtámasztottuk, hogy halott gazdáját ráköthessük — A magyar versmondat közelebb áll az élő beszédhez, mint a próza — Megérezte benne az etika emberének tehetetlenségét, aki értetlen apparátusa élén hiába őrködik már az erkölcsi rend felett — Mindenki kimegy, egy ébenfekete alak hajol fölém, testét fehér vászonba csavarta:
