Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - FÓRUM - Ratkoš, Peter: Az ősi Nyitráról és környékéről szóló tanulmányhoz

fejedelemnek címezni és hogy nem áll helyt a romantikus „nyitral fejedelemség” elnevezés sem, amelyet a jelenlegi csehszlovák marxista tudomány Is használ.

Sajnálatra méltó, hogy Nagy P. a tények félremagyarázásában sokat tanult a leu- gyel—magyar származású amerikai szlavistától, Boba Imrétől Is. Amikor 871-ben Salzburgban a Conversiot írták Nitrava, Pribina örökletes birtokával együtt, a Duna mögött (ultra Danubium — Conversio, XI. fejezet) terült el, csakhogy Nagy P. a térképén, az említett Boba I. szerint, a Duna alatti Szlavóniába (Mitrovac és Mitrovica közé) helyezte Nitravát. Nagy P. érintette ugyan a Zoborhegyen épült földvár területén feltárt nagymorvakori templomot, és a templom apszisában talált, Kopasz Károly által kiadott pénzérmét. A földvárat kelta-kvád eredetűnek, később pedig avarnak tartja. A második fejezetben a szerző egyszeriben egy további következetlenséggel lepte meg az olvasót, amikor azt írta, hogy az avarok elvonulása után, 805-ben, Nyitra környékén morva befolyás kezdődött és ekkor állítólag Mojmír ide helyezhette Pri- binát. Megbízható forrásokból tudjuk, hogy Mojmír fejedelem (dux) birodalma a Conversio szerint, 830 körül, a Duna fölött (supra Danubium, 10. fejezet) terült el. A szerző, ha csak ezt az egy tényt tudatosította volna, akkor már a 9. század első harmada után Mojmírnak és követőinek „Észak-Morvaország”-ból kiinduló, a Dunától délre irányuló befolyásáról beszélhetett volna és ha történészhez illően mindenféle adatot (köztük Adalrám dunántúli misszióját is) figyelembe vett volna, nem hitt volna Boba

I. érvelésének, de ő azt még tovább is fejlesztette. Ezek mögött az elképzelések mögött célzatos törekvés rejlik, amely a Duna feletti szlávok tárgyi és szellemi kultúráját, amelynek hordozói a szlovákok és csehek nagymorva elődei voltak, a szerbek, bolgárok és horvátok leszármazottjainak ítélné oda, mivel az avarok maradványainak nem lehetett. Mi nem így képzeljük el korai történelmünknek a romantikus elképzelésektől való „megtisztítására” irányuló igyekezetei.

Meg kell azt is mondani, hogy Nagymorvaországnak a Balkánra való áthelyezéséhez nem lett volna elég a puszta szándék. Boba Imrét és Nagy Pétert ugyanis egy 9. századi forrás vezette tévútra, mégpedig az ún. Bajor Geográfusnak A Duna északi partján lévő várak és országok leírása című műve. Ebben a csehek után a morvákat említi 11 várral, valamint a bolgárokat csak 5 várral, mivel ők állítólag nem szoktak várakat építeni. Utánuk ismét a morvákat említi 30 várral, majd a befejező részben a Frank birodalom szomszédságában élő etnikai-katonai közösségekről ír. Egyik szerző sem mérlegelte, hogy a fentmaradt szöveg eredeti-e vagy csak másolat, a 30 várral rendelkező morvákról szóló későbbi toldalékkal, valamint, hogy az eddigi datálásai összhangban vannak-e a történelmi valósággal. A mi véleményünk szerint a szöveg eredetije abban az időben keletkezhetett, amikor a morvák a Duna-Tisza közén élő bolgárokkal a Tiszán voltak szomszédosak, ennek pedig a 843 körüli geopolitikai helyzet felelne meg. A másik morvák említését a későbbi, 881—882 utáni helyzettel lehet megmagyarázni, amikor Svätopluk katonai erővel elfoglalta a Tiszántúl felső részét, de Erdélyt nem; itt a bolgárok továbbra is kezükben tartották a sóbányákat és a sóval való kereskedelmet. A Duna-medence geopolitikai helyezetének ez a magyarázata nincs ellentétben a történelmi valósággal. Ezt a magyarázatot olyan források támasztják alá mint Wulfstan kereskedő híradása (873—880-ből) Alfréd angol király udvara számára, továbbá a Nagymorvaország és a Kereszteletlen Nagymorvaország területéről szóló jelentés Bíborbanszületett Konstantinnál és utóvégre Kliment életrajza, a Bolgár legenda is.

Nagy P. még Boba Imrénél is tovább ment azzal, hogy az északi és déli, állítólag Mojmír-féle Morvaország közé helyezte a bolgárokat, akik a déli Nagymorvaországból való kiűzetésük után kerültek Dél-Szlovákiába. Ez az elképzelés ismét ellenkezik a történelmi valósággal, mert Metod tanítványai csak a Duna jobb partján, a mai Belgrádban kerültek bolgár fennhatóság alá, vagyis a szerb Morvaország (egykori Mőzia) területe a 9. század végén bolgár fennhatóságú övezet volt, míg a pannoniai Szirmium, 873 előtt, a szerb fejedelem Mutimír érdekterülete lett. Bíborbanszületett Konstantin szerint a nem keresztény Nagymorvaország egészen a Dunáig terjedt és Nagymorvaország tulajdonképpeni magja a „törököktől”, vagyis az ősmagyaroktól északra volt. Az ősmagyarok először a Kereszteletlen Nagymorvaországot vették birtokukba, de Nagy P. szerint 873 előtt a Duna bal partján I. Mojmír követői nem tartózkodtak.

Nagy P. hibás szövegelemzése és téves módszertani eljárása kiütközött már az előbb említett esetnél is, amikor elhallgatta a 864-ben előforduló Devín-Dowina (Dévény)