Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - FÓRUM - Ratkoš, Peter: Az ősi Nyitráról és környékéről szóló tanulmányhoz

helységet. Ennek okát azzal magyarázhatjuk, hogy az erről szóló feljegyzés megcáfolja azokat a kitalált elképzeléseket, amelyek Mojmír első birodalmát a szerb területre teszik és azt is, hogy I. Svätopluk a déli Morvaországból észak felé, a Nyitra környékére és Észak-Morvaországba vezetett hadjáratot 873—880 között. A megbízható fuldai évkönyvíró 864-ben az* írja,’ hogy Dévény városában a „Duna mögött” („ultra Banubium” j^a' frankok katonaságával együtt bekerítették Rastislav fejedelmet. Tehát a Convensiöban foglalt, I. Mojmír Duna feletti fejedelemségéről szóló említett bizonyítékokhoz további járul, amely egyben bizonyítéka Boba I. és Nagy P. nézetei tarthatatlanságának is.

Hány Morvaország létezett, egy, kettő vagy több? A felvilágosodáskorabeli szlovák történész J. Sklenár majd 200 évvel ezelőtt szintén úgy vélekedett, hogy Mojmír Nagy- morvaországának magja a szerb Morvaország volt s innen terjedt a Mojmír nemzetség birodalma egészen a Kárpátokig. Ezt a nézetet azonban a bírálatok, köztük a magyar történészek bírálatának (Katona I.) jóvoltából, jogosan vetették el. A lengyel nyelvben Morvaországnak kettes számú elnevezése van: Morawy, na Morawach, do Moraw. Ez azt jelentheti, hogy Lengyelország szomszédságában két Morvaország volt: leghamarabb a régi Morvaország és Nyitra környéke. L. Havlík úgy vélekedik, hogy a régi Morvaország volt a „Felső” és Szlovákia pedig az „Alsó” Morvaország, de megfeledkezett a szerb Morvaország létezéséről.

Mint egyházi közigazgatási egység már 870 előtt létezett egy a szerb Morvaország területét (Pannóniát kivéve) igazgató keleti-keresztény püspökség. A szerb Morvaország a bolgár (Boris és fia Vladimír) és nem a Mojmír-féle fejedelmi család uralma alá tartozott. Az első, állandó székhellyel bíró morva püspökség 880-ban jött létre Nyitrán, mint a szlávok első nyugati-keresztény püspöksége. Bizonyára nem véletlenül nevezik 880-tól Metod érseket, a pápa szlávokhoz kiküldött követét, morva (és már nem pannóniai) missziós érseknek. A móziai Morvaországra azonban nem terjedt ki a hatásköre. Államhatalmi szempontból sincs azonban semmi kapcsolat s még kevésbé szövetség a déli Morvaország és a Mojmír nemzetség Nagymorvaországa között. Amíg Nagymorvaországban lépések történtek a morva egyházi tartomány létrehozására, amelynek első állandó intézménye a nyitrai püspökség volt, addig a pápai udvar tervei a pannon tartomány létrehozására, Salzburg, Passau és Akvílea ellenzése következtében füstbe estek. A szerb morvaországi püspökségnek szintén az volt a célja, hogy megakadályozza a nyugati pátriarchátus, a pápa befolyását, mert a pápa törekvésén kívül, amely egész Bulgária megszerzésére irányult, 866-ban a passaui püspök is igyekezett szorgalmazni a mőziai missziót.

Nagy P. művileg igyekszik érveket gyártani Mojmír követőinek a déli Morvaországból az északiba való előnyomulásának bizonyítására. Reginon krónikája a 876. évhez kapcsolódva azt írja, hogy Karloman megkapta Bajorországot, Pannóniát, Karintiát, valamint a cseh és morva szlávok tartományait, tehát itt nincs utalás a szerb Morván országra (Mőzia). Nagy merészségre vall az a feltételezés, hogy a pápai udvarban nem tudták volna (132. oldal), hogy a Duna-medencében milyen püspökségek vannak; más helyen viszont a szerző maga állítja az ellenkezőjét (134. oldal). A Duna-medence egyházi közigazgatásának struktúráját már 870 elején kellett hogy ismerjék, amikor Metodot püspökké szentelték és kinevezték pápai követté, valamint missziós érsekké. S ha kinevezték pannóniai püspökké Szirmium székhellyel, a pápai köröknek ezzel az volt a céljuk, hogy legalább Pannóniát (illetve az egész egykori Illyricumot) egyenes pápai befolyás alá vonják. Metód a pápai politika eszköze lett, mert a pannóniai egyházi tartomány kiépítésére kellett törekednie. Ez a pápai politika, mint tudjuk, a bajor püspökök ellenállása következtében nem valósult meg. Az elmondottakból kö» vetkezik, hogy egy komoly történész nem fogadhat el egy 10. század végi hamisítványra alapozott feltételezést, amely szerint Eugenius pápa alatt, 824-ben, Nyitrán állíf tólag már volt püspökség. Sőt mi több, furcsálljuk Nagy P. „felfedezését”, hogy Metód érsek Szirmiumban (132. oldal) halt meg és hogy itt „Viking” (helyesen Viching) volt állítólag az érsek. j

Nagy P. hallgatása arról, hogy Svätopluk fejedelem 873—890 között elfoglalta a Viszs la vidékét, a Tiszántúlt, Csehországot és Luzsicát, valamint arról, hogy az uralkodói széket I. Svätopluk örökölte, továbbá az az állítása, hogy az angolszász Orosius króí nikájában említett „Puszta ország” (Duna-Tlszaköz) azonos a déli szerb Morvaország-