Irodalmi Szemle, 1978
1978/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: Egy színház és vidéke (A MATESZ jubileumára)
m. Tóth László Éppen huszonöt esztendeje, annak, hogy a komáromi Magyar Területi Színház színpadán — az egykori Katolikus Legényegylet sebtiben erre a célra átalakított épületében — első ízben felgördült a függöny. 1953 január 31-én Urbán Ernő: Tűzkeresztség című színművének bemutatásával egy új színház, új színtársulat esett át a tűzkeresztségen. A hazai magyar és szlovák nyelvű lapok elismeréssel és lelkesedéssel nyugtázták a tényt: színház született. Valóban? Ma már elmondhatjuk: igen, tagadhatatlanul. De hosszú évek kellettek hozzá, amíg megbizonyosodhattunk ebben. Az újszülöttnek meg kellett tanulnia élni, járni, önállóan gondolkodni és cselekedni, át kellett esnie az összes gyermekbetegségeken. Lelkesedés és kiábrándulás, sikerek és bukások, hirtelen nekilendülések és kudarcok, okos elképzelések és zsákutcába tévedések váltották sűrűn egymást ezen a negyedszázados pályán. Nem volt könnyű. Nem volt könnyű formálni és formálódni, szolgálni és — tapasztalatok híján — kiszolgáltatva lenni egyszerre. Sorsok, életek kellettek hozzá. Hit, kitartó akarat. A magyar nyelvű hivatásos színjátszás Szlovákiában a második világháború és a nemzetiségi diszkrimináció évei után nagyon mélyről indult, és — szinte teljes egészében — a műkedvelő színjátszásra épült. Hozzáteszem rögtön: a még ugyancsak a kezdeti szakaszában levő, meglehetősen fejletlen műkedvelő színjátszásunkra. Lehetőségünk nyílt intézményes színház alapítására, a szükséges erők, játékszíni ismeretek, tapasztalatok és határozott elképzelések nélkül. A két háború közti haladó játékszíni hagyományaink, amelyek segítségünkre lehettek volna — közelségük miatt — alig — vagy inkább: egyáltalán nem — látszottak; nem voltak képzett és gyakorlott színészeink^ rendezőink, dramaturgjaink, tervezőművészeink; a műkedvelő mozgalom adta a színház műszaki- és segédszemélyzetét is. A színészképzést sokáig a több-kevesebb rendszerességgel folyó — oktató-nevelő jellegű — belső stúdiómunka jelentette. Szlovák és magyarországi vendégrendezők segédkeztek az első években, de rendeztek a színészek és. az akkori igazgató is. Dramaturgok adták egymásnak a ikilincset, képzettek és botcsi „Olyan szép, olyan hősi munkát végeztekr mint Déryné kortársai. Szívből kívánomr hogy az elismerést, a dicsőséget, a jutalmat ne csak az utókortól kapjátok megt De ha még úgy történnék is: megéri!” Illyés Gyula bejegyzése a MATESZ emlékkönyvébe EGY SZÍNHÁZ ÉS VIDÉKE A Magyar Területi Színház jubileumára
