Irodalmi Szemle, 1978

1978/1 - LÁTÓHATÁR - Mináč, Vladimír: Jozef Miloslav Hurban összegyűjtött perei (esszé) — I. Rész

JEGYZETEK

1. Jozef Miloslav Húrban 11817—1888) a 19. század közepének és második felének — Ľudovít Stúr mellett — a legfontosabb szlovák közéleti személyisége. Politikus, szerkesztő, publicista, író, költő. Vladimír Mináč Hurbanról szóló esszéjének a címe az eredetiben: Zobrané spory Jozefa Miloslava Hurbana. A „spory” (perek) kifejezés itt egyben szójáték is, hangzásával a „spisy” (írások) kifejezést asszociálja, s arra utal, hogy az íróként is ismert Hurbannak a világgal, társadalommal, történelemmel folytatott perei, szembeszegülései, vitái is „művei”.

2. A legrégibb s máig létező szlovák irodalmi folyóirat. Alapítója (1846) és hosszú ideig szerkesztője éppen J. M. Húrban.

2a. Az eredetiben „Stáli zústávají vždycky bez prestání” — egy cseh protestáns ének egyik sora.

3. Mináč itt Janko Kralra (1822—1876) a negyvennyolcas idők legnagyobb szlovák költőjére céloz, aki a Bach-korszakban szolgabíró, később ügyvéd lett, s hallani sem akart költői múltjáról.

4. 1843-ig a szlovák írók cseh nyelven, illetve az Anton Bernolák által 1787-ben bevezetett kísérleti szlovák irodalmi nyelven írtak. Ez utóbbi nem gyökeresedett meg, az itt említett „új nyelv” tehát az 1843-ban törvényesített s máig használt szlovák irodalmi nyelvet jelenti.

5. Húrban 1846-ban „Unia čili spojení Lutheránü s Kalvíny v Uhrách” (A magyar- országi lutheránusok és kálvinisták uniója, azaz egyesítése) címmel cikket írt a szlovák evangélikusok és magyar reformátusok tervezett közös egyháza ellen.

6. Ľudovít Štúr (1815—1856) az 1848-at megelőző idők, a forradalom s a forradalmat követő néhány év szlovák politikai mozgalmainak vezéralakja, költő és publicista.

— Michal Miloslav Hodia (1811—1870) Stúr és Húrban barátja, költő és a „triumvirátus” legképzettebb nyelvésze.

7. „Slávy dcera” (A dicsőség lánya): fán Kollár (1793—1852) hatszáztizenöt szonettből álló epikus-lirikus alkotása, a szlovák és szláv nemzeti öntudat alapkönyve.

8. Juraj Palkovič (1796—1850) lelkész, a pozsonyi evangélikus líceum tanára, író, költő. A cseh nyelvet tanítja, s ö maga is cseh nyelven ír, s ellenzi a szlovák nép nyelv irodalmi nyelvvé emelését.

9. Benjamin Pravoslav Cervenák (1816—1841), fiatalon elhunyt író. Stúr Haliéba távozta után ő veszi át a pozsonyi „csehszláv nyelvi és irodalmi tanszék” un. irodalmi Intézetét.

10. Húrban 1840 és 1843 között káplán a brezovai parókián, s főnöke, az iďós Mareček örökébe szeretett volna lépni.

11. Ján Kalinčiak (1822—1871), a korszak legkiválóbb prózaírója, a „szlovák Mikszáth”.

12. Samuel Bohdaň Hroboň (1820—1894), a Stúr-iskola jelentős költője. Költészete kezdetien tájleíró, később misztikus-szimbolikus jellegű.

13. Slovenskje národnje noviny (Szlovák Nemzeti Újság, 1845—1848), Stúr politikai lapja. Irodalmi melléklete (Orol Tatranský — Tátrai Sas) is jelentős.

14. Tatrín — 1844-ben Liptószentmiklóson alapított szlovák népművelő intézmény. Tervezetét Stúr dolgozta ki.

(Folytatás a következő számban)