Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Sándor László: A Sarló írói és művészei

A MŰVÉSZEK

Az új művészek vitagyűlése a Sarló 1931. évi kongresszusán a valóságot ábrázoló, osztályharcos művészet mellett foglalt állást. Programként mondta ki: „Az osztályharcba a művész akkor kapcsolódik be, amikor a maga eszközeivel... visszaadja a konkrét valóságot, felfedi a valóság ellentmondásait és utat mutat, irányt propagál ezeknek az ellentmondásoknak a megoldására.”13

A Sarló kongresszusa a művészek öt munkakategóriáját jelölte ki a vita eredményeként elfogadott program megvalósítására:

A politikai rajzot — kiváltképp a karikatúrát és plakátot —, mint a valóság kihangsúlyozásának és az osztályharcos agitációnak eszközét.

A szinkonstrukciót ugyancsak mint az osztályharc művészi megnyilvánulásának eszközét.

A szociójotót — a társadalmi mozgásjelenségek dokumentumszerű megörökítésére és bemutatására.

A montázst — a fényképek és rajzok céltudatos művészi összeállítására az összefüggések és ellentétek kifejezésére.

A kollektív tipográfiát — mint az osztályharc szolgálatában álló sajtótermékek művészi igényű, korszerű formanyelvének eszközét.

E munkakategóriák megvalósítására munkacsoportok létesültek. A politikai rajz munkacsoportjának vezetésére Prohászka István, a szinkonstruktőrök munkacsoportjának vezetésére Lőrincz Gyula, a szociofotó munkacsoport irányítására Brogyányi Kálmán, a tipográfiai munkacsoport vezetésére pedig Csáder László és Nemesszeghy Jenő kaptak megbízást.

A szociofotó fontosságára, dokumentáló és leleplező szerepére az a kiállítás hívti fel a figyelmet, amely a Sarló kongresszusa kapcsán nyílt meg a pozsonyi Pálííy- palotában. Rosie Ney párizsi avantgardista fényképművésznő 1931 nyarán készített 164 fényképfelvétele szerepelt e kiállításon. E művészi kiállítású, nagyított fénykép- felvételek Szlovenszkó és Kárpátalja gazdasági és társadalmi, nemzetiségi és művelődési valóságát mutatták be. A politikai rajzok és festmények agitatív hatását dokumentálta Prohászka István két műve: a Csallóközi kultúrpolitika című grafikája és a Csallóközi telepesek című festménye. Mindkettőnek a reprodukciója bekerült a Sarló vitaanyagát tartalmazó A sarló jegyében című kiadványba, amelynek tipográfizálása Csáder László és Nemesszeghy Jenő egyik első ilyen jellegű munkája volt.

A szociofotó és a tipográfiai, de a politikai rajz és festmény munkacsoportjainak tagjai eleinte főként Az Ot folyóiratban fejtettek ki hasznos és színvonalas munkásságot, később pedig kiterjesztették tevékenységüket más területre is.

A Sarló mozgalmában, miként a munkásmozgalomban is aktívan vett részt Prohászka István, aki Tallós Prohászka István néven vonult be a magyar művészettörténetbe. Somorján született, tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte. A húszas—harmincas években Csehszlovákiában élt és alkotott. Korán csatlakozott a Sarlóhoz, és művészetével támogatta akcióit. A társadalmi valóságot bátran és következetesen feltáró festményei és grafikái, agitatív hatású plakátjai teljes összhangban voltak a Sarló programjával és nagy segítséget nyújtottak munkájában. Sejtgyűlés a Csallóközben című festménye ott függött a Sarló helyiségében. 1932-ben elkészítette Az Ot felvonuló tömeget ábrázoló vörös falragaszát és résztvett a német fasiszta puccs napjaiban a Sarló művészcsoportjának Pozsonyban rendezett Osztályharcos művészet és szocialista agitáció című kiállításán. Ez a korántsem teljes felsorolás is mutatja, menynyire összefonódott Prohászka munkássága a Sarlóval.

Prohászka festményei — a Nyúzzák a földet, a Telepesek és mások — drámai erővel fejezték ki a társadalmi igazságtalanságokat, a szegényparasztság súlyos helyzetét, nyomorát. Grafikái lakonikus rövidséggel, de félreérthetetlen szókimondással tárták fel a szociális és nemzetiségi megkülönböztetés legkülönfélébb megnyilvánulásait. Műalkotásai mély elkötelezettségének hiteles dokumentumai.

Ugyancsak kezdettől fogva vett részt a Sarló munkájában Lőrincz Gyula, aki mint a Sarló által szervezett néprajzi és szociográfiai vándorcsoportok tagja, és mint alkotóművész a mozgalom élgárdájához tartozott. Lőrincz Gyulát a Sarló 1931. évi kongresszusa az egyik művészi munkacsoport vezetésével bízta ,meg. E feladatán túl azonban elsősorban mint alkotó művész kívánta támogatni a Sarlót éS a munkásmozgalmat.