Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Sándor László: A Sarló írói és művészei

Lőrincz Gyula mint művész erősen kötődött a valósághoz. Festményei, grafikái témájául az elnyomott és nyomorba süllyesztett munkás- és paraszttömegek súlyos szociális helyzetét és társadalmi harcát választotta. Képeinek monumentalitásával, mint például az Éhségfelvonulás (1934), műve érzelmi hatását kívánta fokozni. Hasonló hatásra törekedett Aratósztrájk (1932) című, korábbi nagy kompozíciójával, amelynek szuggesztív hatása lenyűgöző volt, ugyanakkor cselekvésre serkentett. Lőrincznek ez a tömegeket mozgósító ereje fokozott mértékben nyilvánult meg politikai rajzaiban és kiváltképpen plakátművészetében. A harmincas években csaknem valamennyi szlovenszkói baloldali lap sűrűn közölte rajzait, amelyek mindig időszerű eseményre reagálva, kerültek ki a művész keze alól (Kivándorlók, 1936; Spanyolország, 1936).

Lőrincz Gyula alkotómunkáját mindenkor szervesen kapcsolta össze — mint a korabeli baloldali sajtó: a Magyar Nap, a Korunk stb. cikkírója — publicisztikai és politikai munkásságával már az első köztársaság időszakában is, ám fokozottabb mértékben a felszabadulás után, amikor a CSEMADOK elnökeként és az Oj Szó főszerkesztőjeként ilyen természetű tevékenység végzésére intenzív formában kerülhetett sor.

Mint a regösmozgalom aktív tagjai lettek természetszerűleg a Sarló tagjai Csáder László és Nemesszeghy Jenő. Eleinte mindketten néprajzi dokumentumok rajzolásával vettek részt a munkában, később pedig mint grafikusok és tipográfusok voltak a mozgalom segítségére.

Csáder László a budapesti Iparművészeti Főiskola elvégzése után — a harmincas évek első felében — plakáttervek, könyvkötés- és burkolótervek készítésével foglalkozott és amellett aktívan részt vett Az Ot tipográfiai és képszerkesztésében. Ez azonban kevés volt a létfenntartáshoz. Ezért 1936-ban kivándorolt Hollandiába, ahol mint reklámgrafikus kereste meg kenyerét. 1942-ben visszatért Pozsonyba és a montázs, valamint kollázs technikájában plakátokat, röplapokat, szigneteket készített. A felszabadulás után a Pravda szerkesztőségének műszaki szerkesztőjeként megtervezte a kommunista párt plakátját, az első csehszlovák bélyegeket és számos más fontos grafikai munkát. Amikor 1951-ben megindult a CSEMADOK művelődéspolitikai orgánuma, a Fáklya, Csáder László megbízást kapott a folyóirat tipografizálására és képszerkesztésére. Később mint az Irodalmi Szemle és a Hét műszaki szerkesztője és számos könyv kötésének és burkolójának tervezője, az olvasók korszerű vizuális kultúrájának egyik elhivatott alakítójává vált a felszabadulás utáni Csehszlovákiában.

A Sarló gyakori vendége volt és különféle akcióban mint alkotóművész működött közre különböző alkalmakkor Csemiczky László, Gwerk Ödön, Reichental Ferenc, Weiner Imre és még számos más művész. Mindez a Sarló szuggesztív kisugárzó hatásáról tanúskodott. A Sarló — mint ismeretes — nemcsak a baloldali fiatal értelmiséget tömörítette, hanem a mozgalommal rokonszenvező haladó gondolkodású írókat, művészeket és a kultúra más területén dolgozók egész sorát is vonzotta, és munkájába bevonva, ezzel a mozgalmat erősítette.

JEGYZETEK:

1. A sarló jegyében, Pozsony, 1932. 96. I.

2. Turczel Lajos: Észrevételek a Sarló irodalomszemléletének-irodalompolitikájának kérdéséhez. Zborník filozofickej fakulty Univerzity Komenského, Bratislava, 1974. 166. Z.

3. A sarló jegyében, Pozsony, 1932. 92. I.

4. Dobossy László: Arckép-vázlat a költőről. Bevezető tanulmány Győry Dezső: A költő válaszol c. kötetéhez, 11—12. 1.

5. Balogh Edgár: Hét próba, Budapest, 1965. 215—216. I.

6. Balogh Edgár: I. m. 216. 1.

7. Korunk, 1935. évf. 705. 1.

8. Az Üt, 1934. 9. 2. I.

9. Balogh Edgár: I. m., 264. I.

10. Fábry Zoltán: Kúria, kvaterka, kultúra, 1964. 97—98. I.

11. Az Üt, 1933. 1. 5. 1.

12. Fábry Zoltán: Valóságirodalom, Bratislava, 1967. 14. I.

13. A sarló jegyében, Pozsony, 1932. 107. I.