Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Sándor László: A Sarló írói és művészei

fejlődésével, kisebb részt csak bizonyos vonalig terjedt és azután megrekedt. E tényből következik, hogy a Sarló munkájában résztvett írók művei oly mértékben azonosultak veíe. Az írók részvétele a Sarló munkájában két irányú volt. írásaikkal kifejezték — a Sarló programjával összhangban — a társadalmi valóságot, és amellett résztvettek a szemináriumokon, a vitagyűléseken, előadásokat tartottak a diákok vagy ifjúmunkások részére. Vállalt szerepük és munkájuk — mind mozgalmi, mind irodalmi vonatkozásban — természetesen különbözőképpen alakult.

A Sarló Írói közül talán a legsajátosabb szerep Győry Dezsőnek jutott. A sarlós fiatalok jórészt még középiskolás diákok voltak, amikor Győry múlttal szembeforduló és a kisebbségi sorsba jutott magyarságnak új látásmódot szuggeráló lírájában saját tépelődéseiknek és elképzeléseiknek költői kifejeződését látták. A költő viszont bennük sejtette meg a húszas évek második felében azt a láthatatlan gárdát, amely a gombaszögi fennsíkon a Sarlóban tömörült fiatalokban láthatóvá vált, s amelýneK tagjait újarcú magyarokként köszöntötte nevezetes versében. Ugyanakkor Győry költészetének másik vonulata az elszegényedett, lecsúszott középosztály kisebbségi sörsvaló- ságának látlelete volt. Helyesen mutatott rá erre a kettősségre Peéry Rezső, aki akkor még marxista módon gondolkodott és írt, „A szlovenszkói magyar irodalom válsága” című tanulmányában: „Ez a költészet kifejezője annak a társadalmi eltolódásnak, ami ebben a rétegben végbement, s jelentkezése annak a fiatal magyar generációnak/ amely az öngyilkos nagyapák felé emberségének terheltségével, s a nyugdíjas családdal a háta mögött a magyar középosztályi szinekúrából a keserves jelenbe csöppenve, félérzi másult feladatait, a másult kort, s azt a magyar és emberi problematikát, arňinek megoldása rá vár az új életben. A Győry lírája, a vele és körülötte meginduló szellemi élet jelentős változása volt. Mögötte egy fiatal magyar értelmiségi generációnak a sora fejlődött fel, Győry Dezső ennek a szociális magyarságát, változtatni-ákarását, sorsproblémáját fejezte ki.. ,”3 Győry Dezső emberségének és költészetének minden pozitív vonása ellenére sem tudta azonban a Sarlót határozott balrafordulása, a tüdo- mányos szocializmus vállalása idején követni, de lírája némi megtorpanása után mindvégig a cselekvő humanizmus hangján szólalt meg, és a harmincas évek derekától kezdve „következetesen és harsányan tiltakozott a modernül szervezett barbárság: a fasizmus minden formája ellen” — állapítja meg a költő kötete elé írt bevezető tanulmányában Dobossy László, majd így folytatja: „Mi sem természetesebb, miiit hogy épp ezekben a válságos években (1934—1944) fedezi fel és új motívumként műveibe illeszti a kelet-közép-európai kis népek közös sorsát, főleg azokét, amelyek legközelebb állnak hozzánk s amelyeknek a dolgozó rétege éppoly elnyomott és kiszolgáltatott volt, mint a többmilliós magyar koldus-tömeg.”4 Ez késztette őt 1939-ben Magyar hegyibeszéd című poémájának és később a Fuöík emlékének szentelt versciklusának, Az élő válaszol-nak megírására, amelyekben nemcsak a kor nagy kérdéseihez'1 Szólt hozzá, hanem költői hitvallását is kifejezte, életének számvetését végezte el.

A Sarlóval együtt indult és fejlődött-formálódott szocialista költővé a tardóskeddi Morvay Gyula és a munkácsi Sáfáry László.

Balogh Edgár visszaemlékezésében jelentős eseményként regisztrálja Morvay . Gyula első verskötetének, a Forróra fülledt a talaj című, már külső megformálásában.,}? újként ható gyűjteményének megjelenését. „Ügy éreztük, ez a kötet már túl is harsogja a mi nemzedéki felszabadulásunk hangját. Mélyről jött, a parasztsors elfelejtett s csak számunkra ismerős odúiból, szemfacsaró rőzsefüst, doh- és verejtékszag kísérte, .újra- izzott benne a paraszti szókincs, sejtető tájszavak ropogásával új igények lángja, új emberség csapott fel belőle. Igaz: a műves pallérozás, a kontrollcsiszolások, ízlése hiányzott a műből. Amint azonban Győry Dezső lírája a megakadt úri élet fordulójáról bűnhődésnek és megújhodásnak, paraszthozzáállásnak és humánumra küldetésnek hirdetett, az kapta meg itt a mélyből öblös visszhangját. Addig hívtuk a föld forradalmár népét, míg az most megjelent költőjében, aki azonban hallani sem akart folklórról, hanem századok dühével a búgó dinamók, levegőt repesztő csavarok mutatása szerint sürgeti az új világot."5

£s Balogh Edgár e találó jellemzés után végkövetkeztetésképpen sajnálattal.állapítja meg, hogy máig sem fedezték fel Morvay költészetét, pedig: l(930-ban megjelent és további köteteinek (Magamig ért a sor, 1932; Oj holnap felé, 1935) verseivel,,nemcsak egy népből jött és népének hangot adó költő szólalt meg. ..Riadójára „paraszti