Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Nagyidai Ernő: A Sarló kapcsolata a haladó cseh és szlovák mozgalmakkal

„Ezek a fiatalok húszesztendősen megannyi próbán keresztül a szocialista program és a nemzeti tennivaló harmonikus egyeztetéséig a humánum teljességéig jutottak. Céljuk a legnagyobb volt: a teljes emberség. Ez emelte s vitte legjobbjaikat a kommunisták hadsorába” — írja Czine Mihály a Kortárs 1971/7. számában. Igen, Ady születésének századik évfordulóján meg kell állapítani, hogy az akkori hivatalos Ady-gyű- löletben éppen Ady teljes embersége és forradalmisága hozta össze azokat a fiatalokat, akik Ady-rajongók voltak. A sarlósok kezdeti összekötő kapcsa volt tehát Ady. Való az is, többségünk szegény paraszt- vagy munkáscsalád fia lévén, már gyerekfejjel átéltük az embertelen gürcölést, kizsákmányolást; s ezért már 1928-tól sok sarlós szívesen látogatta a Spolok socialistických akademikov szemináriumait. Bár akkor még alig hallottunk valamit a marxizmus-leninizmusról és a dialektikus materializmusról, de szívünk szerint már azt vallottuk. Ezért történhetett, hogy egy csehszlovákiai magyar ellenzéki szenátor barátkozásunkat a cseh és szlovák ifjúsággal nemzetárulásnaU minősítette. S ugyanaz volt a vád arra, hogy elismertük a csehszlovák államiságot. Egy másik ilyen ellenzéki vezér 1929 nyarán egy Brünnben rendezett ankéton istentelen marxistáknak, nemzettagadó kommunista ügynököknek bélyegezte a sarlósokat, akiket Moszkva pénzel. Persze ez kellett nekünk fiataloknak. Annál jobban kezdett érdekelni bennünket a marxizmus. Egyikünk mindjárt ki is jelentette, hogy eddig ugyan nem ismerte ezt a filozófiát, de ha a képviselő úr ezzel vádol bennünket, kötelességének tartja pótolni a hiányt, s a legelső dolga lesz elolvasni a marxista irodalmat. Haladókká válásunkhoz, az állandó tanuláshoz tehát nemcsak a szociográfiai vándorlásainknál elénk került szörnyű adatok, hanem fiatalos dacunk is kényszerítettek s a polgári társadalom szemében megrögzött kommunistáknak számítottunk akkor, amikor még csak ismerkedtünk a kommunista tanokkal. Természetes volt tehát kapcsolatunk a Spolok socialistických akademikov-val és élcsapatával, a DAV-istákkal. Maga Poničan „Búrlivá mladosť, (Viharos ifjúság) 1975-ben kiadott emlékirataiban így ír:

„Már 1928-tól felvettem a kapcsolatot a haladó magyar értelmiséggel, amelyből a sarlós csoport nőtt ki. Az ő 1930-as kongresszusukon a cseh intelligencia részéről Július Fučík, a szlovák részről pedig én üdvözöltem őket. A legjobbjaikkal pártvonalon naponta érintkeztünk.”7 Itt csak az évszámot kell kiigazítanom, mert pártvonalon inkább csak 1931-től, főleg a nemes-kosúti tragédia után érintkeztünk naponta. (Ma is őrzöm az 1932-es május 1-i párt jelvényt.) Ján Poničan a DAV folyóirat négy megalapítójának egyike volt és több éven át a Spolok socialistických akademikov elnöki tisztét is ellátta (1934-ben Dr. Gustav Husák lett az egyesület elnöke], S ennek a Poničan által is említett mindennapi találkozásnak természetes folyománya volt a szoros elvtársi barátság és ezután nevünk összeforrott a kommunisták vezette népharc forradalmi fellángolásával. Már a Sarló meghívására Pozsonyba érkezett Balázs Bélával való találkozásra rendezett kirándulást is a Kommunista ifjúsági Szövetség rendezte. Nemzeti különbség nélkül vonultunk fel szlovákok, magyarok, németek és ukránok. Lehettünk vagy ötszázan.

„A kommunista értelmiségiek és a hozzájuk közelálló emberek zöme aktívan részt vett a forradalmi erők döntő fontosságú politikai és gazdasági akcióiban. Tiltakoztak a CSKP és a munkásmozgalom üldözése ellen és felháborodottan felléptek a csehszlovákiai és a külföldi munkásosztályt sújtó burzsoá önkénnyel szemben.

A cseh és szlovák kommunista értelmiség tagjai abból az elvi álláspontból indultak ki, hogy forradalmi szervezetüknek, a Baloldali Frontnak eszmei bázisát a dialektikus és történelmi materializmus alapelvei és a kommunista párt által képviselt társadalmi törekvések aktív támogatása kell, hogy képezze. A Levá Fronta 1930. november 1-én megjelenő első számában leszögezi, hogy a baloldali orientáció csak azzal kezdődik, hogy valaki felismeri az államnak, vagyis az uralkodó osztály hatalmi aparátusának az osztályjellegét, vagyis világossá válik számára, hogy az állam feladatai és érdekei elvi ellentmondásban állnak a proletariátus és az igazi szocialisták feladataival és érdekeivel.

Szlovákiában a Baloldali Front megteremtését célzó törekvés élén a szlovák kommunista értelmiség, a magyar nemzetiség haladó kulturális dolgozó képviselői, a főiskolások csoportja a bratislavai Sarló szervezetben Balogh Edgár vezetésével és a Fábry Zoltán körül tömörülő kommunista értelmiségiek állottak.” (V. Plevza Napjaink történelme 1976).8

IV