Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Balogh Edgár: A regösjárástól a munkásmozgalomig

lősok nemzeti harca a prágai magyar tanszékért, a Masaryk-akadémia népi-nemzetiségi programjáért vagy a magyar diákvédelemért immár együtt járt a szlovák és cseh kommunista értelmiség célkitűzéseivel vagy a Hitler-ellenes Barnakönyv magyarra fordításával és terjesztésével.

A Sarló mint különálló értelmiségi csoport belső bomlása ott kezdődött, ahol egyesek akár külső kényszer, így elhelyezkedési gondok, foglalkozási korlátok, nehéz közlési lehetőségek miatt, akár dzsentroid, polgári vagy kispolgári családjaik hatása következtében kiegyezésfélét kerestek a kormányzattal (szerepe volt itt a szabadkőművesség és a kormányban lévő szociáldemokrácia befolyásának Is), és ezzel a magatartásukkal eltávolodtak a nemzeti harc népi fővonalától. Másfelől, egyre erősödött a koalíciós jobboldali magyar pártok, a Szvatkó Pál szerkesztette Oj Szellem, az egyházak és a konzervatív tanári kar befolyása is: a fasizmus előtörése nyomában felduzzadó nacionalista áramlat sok részletet kiragadott és átvett a Sarló népi jelszavaiból és gyakorlatából, megingatva az ideológiailag el nem mélyült elemeket, s hovatovább megszerezve a sarlósok után következő újabb ifjúsági évjáratokat. A hovatovább háromfelé szakadó fiatalság jobboldali nacionalista, középutas polgári demokrata és baloldali kommunista elemei személyi ellentétekbe bonyolódtak, a Sarló „halála” körül támadt vita azonban teljesen feleslegesnek bizonyult, amint a mozgalom formai megszűnte s a Vörös Barátság 1934-ben bekövetkezett hatóság feloszlatása után maga a forradalmi mozgalom népfronti jelleget öltött. Az egyetemi városokban új magyar egyesületek keletkeztek haladó eszmei programmal, s a kommunista párt segítségével 1936-ban meginduló Magyar Nap szakítva nem egy múltbeli szektárius vonással, élő szószólójává vált a kisebbségi magyarság nemzeti törekvéseinek az antifaslzmus arcvonalán. „A Magyar Nap ostoros vádlója lesz a magyar népet sújtó minden bántalom- nak, az álnok, csúf lélekvásárlásnak. Kuruckemény harcosa lesz a szabadságjogoknak”

— így szólt az előfizetési felhívás, s „a kezdeményezők nevében” három aláírás szerepel: Horváth Ferenc, a Sarló volt elnöke, Lőrincz Gyula, a festőművész és Forbáth Imre, a költő. A lap belső munkatársai közt találjuk Ferencz Lászlót és egy ideig Vass Lászlót, e sorok írója közben szülőföldjéről sodródva, Romániából válik a lap munkatársává.

A sarlósmozgalom tanulságai élnek tovább, sőt jutnak el a nemzeti harc magasabb formáiig mindenütt, ahol a csehszlovákiai magyar erők haladó értelmű összefogása újra felmerül. Az 1936-ban Komáromban ülésező Tavaszi Parlament Ilyen jellegű sikere a magyarországi 1937-es Márciusi Front létrejöttére is ösztönző hatással volt, majd ugyanabban az évben a romániai magyar értelmiség új nemzedéke hivatkozott rá a Vásárhelyi Találkozón (Marosvásárhelyen). A Sándor László vezetésével működő Tűz kulturális egyesület Losoncon még 1937 végén közös platformra gyűjti össze a szlovenszkói magyar írókat: együtt szerepel személyesen vagy művészi tolmácsolásban Darkó István, Forbáth Imre, Győry Dezső, Mécs László, Morvay Gyula, Sáfáry László, Szalatnai Rezső, Vass László és Vozárl Dezső, egymásra találva a fasiszta vész előtt. A kassai nagy béketüntetéshez csatlakozó dél-szlovenszkói magyar tömegek tor- nóci nagygyűlésén 1938. szeptember 4-én is felcsendül még a régi Sarló hangja. Major István beszédét követve Lőrincz Gyula mondja ki: „A germán imperializmus, a germán fasizmus meggörbült keresztje számunkra ácsoltatott. A határon túli és Itt élő magyarok, a Duna-medencei kis népek, csehek és szlovákok sorsa ma egy kockára került. A magyar nemzet és minden Itt élő nemzet jövője, sorsa szólít fel bennünket az összefogásra, a köztársaság védelmére, mert a Duna-medencei kis nemzetek, népek fennmaradása, jövője Csehszlovákia, vagy esetleg éppen Magyarország határaitól függ.”

Fél századdal ama vörös sarlókkal jelzet kis zászlók gombaszögi kibontása után, egy alapvetően megváltozott helyzetben, a történelmileg elmaradt Kelet-Európa szocialista újjászületése után, érdemes visszatekinteni egy régen elenyészett, de hatásaiban a munkásmozgalom eredményeibe felszívódott Ifjúsági megmozdulás sajátosságaira. Jelek voltak ezek, akárcsak Ady-versekről vagy Bartók-futamokról szólanának, nem belőlük született az új, a mai, de nélkülük szegényebb és érthetetlenebb lett volna a nagy történelmi változás.

A Sarló mindhárom fejlődési szakaszára, egy 1925-től 1934-ig ívelő, még csak nem is egy évtizedes mozgalmi folyamatra emlékezve, éppen úgy találkozunk régen túlhala