Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Balogh Edgár: A regösjárástól a munkásmozgalomig

lóra sarló-jel. A táborozok „kikiáltották” ugyan a cserkészpedagógia „népi gyökerű” nagy megújhodását, de immár kívül maradtak a hivatalos kereteken, s „öregcserkész” voltukat a jelvényükről vett „sarlós” kifejezéssel szabad és független mozgalmi hovatartozássá minősítették át. Innen, a gombaszögi táborból — ahol mind a mai napig évente tízezeres tömegek gyűlnek össze, hogy a csehszlovákiai magyar kultúra művészi együtteseit lássák és hallgassák — keltezhető az a mozgalom, amely romantikus népi indíttatásából a korszerű társadalomtudomány és politika elvi-szellemi erőit tudta korának visszahúzó hatalmi tényezőivel szembefordítani. Az indulásnál három író is bábáskodik, Győry Dezső, Szalatnai Rezső és Szombathy Viktor, s jelen van robusztus művészetének érzékenységével a selmeci hegyek festője, Gwerk Ödön. Az eklektikusán lombosodó érdeklődést már ott jelezte a megjelenő református teológusok „népi egy- ház”-szellemű igehirdetésétől a szovjet kolhozok elismeréséig tágult közéleti látóhatár, vagy az a felfrissült és kiegészült irodalmi színvallás, amellyel a táborozok nemcsak Szabó Dezső üdvözlő levelét fogadták, hanem Kassák Lajos írásait is elemezték, s a tábor Rozsnyón kinyomtatott röpiratában, a Vetésben, a népi írók mellett Barta Lajos és Déry Tibor könyveit is befoglalták a főiskolásoknak ajánlott könyvlistába.

A táj- és népismeret nevelési és művelődési irányelvvé tétele mellett a Gombaszögön (legyünk pontosabbak: Szilice és Szádvárborsa községek ifjúságával a fennsíkon rendezett közös tábortűznél) bejelentett önálló Sarló az értelmiségi életpályák felelősségét helyezte előtérbe, s ezzel a kérdéssel bekapcsolódott a kisebbségi közéletbe. A fiatalok ankétot rendeztek a reális pályaválasztásról, s erre megidézték a csehszlovákiai magyarság polgári vezetőit, majd a diákjólét és testnevelés szakembereit fogadták, nem minden izgalmas epizód nélkül. Grosschmid Géza kassai keresztényszocialista szenátor, aki mint a készülő Magyar Menza-bizottság elnöke, nem tagadhatta meg részvételét, a szó szoros értelmében sírva fakadt, amikor e sorok írója táborparancsnoki minőségében „ezeréves álmok” helyett az új nemzedék reális sorstudatát szólaltatta meg. A nemzedéki szembesítés általában mégis sikerült, mert a Keresztényszocialista Párt rejtett jobboldali és nacionalista politikájával ellentétes Magyar Nemzeti Párt a maga kisgazda-seregével és liberális polgáraival a fiatalok szabad eszmélkedése javára fordította a mérleget. Szent Ivány József aktivista pártvezér a csehszlovák állami életbe cselekvően bekapcsolódni igyekvő elképzelései keretében még későbbi radikalizálódása és közéleti „botrányai” ellenére is szívesen látta a Sarló küldötteit a liptói otthonába egybehívott Szentivání Kuria irodalompolitikai értekezletén.

A mozgalom Gombaszöggel megindult új, második szakaszának előterében már az egyetemi és főiskolai hallgatóság megnyerésének és közéleti mozgósításának feladatköre állott. A sarlósok az ugyancsak 1928-ban egybehívott kassai diákkongresszusra megjelentették a Vetés második számát, ahol szót emeltek a cseh, szlovák vagy német nyelven folytatott felsőbb tanulmányok magyar nyelvű kiegészítése mellett, majd meg is szervezték Prágában, Brünnben, Reichenberg-Liberecben és Pozsonyban különleges szemináriumaikat. Az 1929 tavaszán megjelent harmadik Vetés-szám már be is számol a kisebbségi kérdéssel foglalkozó jogi, a népegészségügyet tárgyaló orvosi, a néprajzot ápoló bölcsészeti és az iskolareformokat tanulmányozó pedagógiai szakkörök munkásságáról. A magyar szakszókincs és bibliográfia bevonása és a kérdések társadalomtudományi elmélyítése során alakult ki ezekben a szemináriumokban egyfelől a magyar vidékért való helytállás, másfelől az európai látókörű művelődés kettős-egysége, s mire Fábry Zoltán a kolozsvári Korunkban Etnográfiai szocializmus címmel keményen megbírálta a gombaszögi programokat, tulajdonképpen elismerés volt a válasz, mert akkorra már maguk a sarlósok is folklór-megterhelés nélkül vállalták a tudományos szocializmust.

Hasonló időeltolódás pergett le a bajtársak fokosaival megfenyegetett budapesti „ifjúsági parlament” csődje után Fábián Dániel és József Attila Ki a faluba című röpirata esetében is. Ezt a népi állásfoglalásnak és szociográfiai kérdőívnek szánt kis kiadványt a Sarló kérte a szerzőktől, de amikor az nagy késéssel megjelent, a Sarló népegészségügyi kérdőíve, s még inkább A gyarmati és osztálykizsákmányolás jelenségei című szociográfiai kérdőív előkészületei már meghaladták a kezdeti követelményeket, s így a Bartha Miklós Társaság kiadásában megjelent brosúra valójában már idejét múlta, s csak a magyarországi középiskolások kezdő fokú — a regösjáráshoz hasonló — faluzására volt használható.