Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Balogh Edgár: A regösjárástól a munkásmozgalomig

A „szocializmus” a sarlósok gondolatrendszerének kialakulásában eredetileg a munka társadalomszemlélete, s mint ilyen erkölcsi biztosíték a dolgozó magyar tömegek tudományos érdekszolgálata számára, más szóval lelkiismereti magatartás a magyarság védelmére és haladására az emberségért folyó világharcban. Ezt a népélmény gyakorlatából és a humán-gondolkodás logikájából egyaránt levezetett felfogást juttatja kifejezésre a Vetés 1929 őszén kiadott negyedik száma, s ezzel jelentkezik a Sarló Barta Lajos akkor meginduló folyóiratában, a pozsonyi Űj Szóban. A fiatalok új önmegfogalmazását segíti elő Kassák Lajos személyes megjelenése, s nem kis munkájába került Barta Lajosnak sem, hogy a Huszadik Század hagyományait a Sarló szociográfiai törekvéseivel egybekötve kiemelje a fiatalok szókincsét, kifejezéstechnikáját egy „faji” romantika ködéből. Az osztályharc elméletét a kisebbségi harcra segít értelmezni a sarlósok körében szívesen fogadott Kodolányi János is. A Sarló ebben a szakaszban „osztálypedagógiá”-ra tér át, s a középiskolai cserkészetből egyre inkább kiszorulva iparoscserkész mozgalmat kezdeményez, némi vidéki sikerrel. Ennél azonban sokkal jelentősebb az 1918—19-es magyar emigráció írásainak — egyelőre válogatás nélküli — befogadása a diákszemináriumokba, s a marxista irodalommal való ismerkedés.

Mindez még nem haladta volna meg egy művelődő egyetemi ifjúság érthetően a XX. század kérdéseire választ kereső intellektuális fejlődését, ha a reakciós Horthy-rend- szer és a kisantant polgári ellenforradalmára támaszkodó Masaryk-rendszer szinte a problémátlanságig lefojtott, valamiféle örök biztonság áltudatába felejtkezett légkörében egy szabadon elindult, a dolgok logikája szerint tájékozódó ifjúsági csoport újra meg újra át nem lépte volna a szolid önnevelés és csöndes népszolgálat mindennaposságait.

Egy Csehországban lezajlott vallásos világkongresszuson Dobossy Imre fejtette ki már 1927-ben a Szent György Kör nevében, hogy a kisebbségi magyar ifjúság „a testén érzi az emberi megértés eljövetelének megváltó szükségét, s ezért a leglelkesebb híve minden olyan törekvésnek, mely a gyűlölködő sovinizmus és a nemzeti állam-ideológia helyett az európai békét és az emberi testvériességet szolgálja.” Amikor Nagyidai Ernő a sarlósok nevében bekapcsolódik a Népszövetségi Főiskolás Liga meglehetősen formális szervezkedésébe, már az „etikai szocializmus” az a kulcsszó, amellyel a haladó magyar diákcsoport a Szlovenszkón érezhető nemzeti ellentétek okainak kivizsgálását sürgeti. S amikor egy népes sarlós-küldöttség a cseh értelmiségiek Etikai Mozgalmának nyári táborában vitát kezdeményezett a kisebbségi kérdésről, magyar—szláv kapcsolatokat keresve, már szinte elragadtatottan hangzott el a Sarló tüntető nyilatkozata a szóbanforgó kérdések iránt szinte érzéketlen hallgatóság előtt: „... az új magyar értelmiség etikája az építő szocializmus, kulturális programja az elmaradt magyar vidék gazdasági életének és faji kultúrájának tudományos fölfejlesztése egészséges Duna- medencei kertvároskultúrává, és történelmi koncepciója a fokozatos kelet-európai konföderáció.”

Mindezt tetézte 1930 elején Boross Zoltánnak, Terebessy Jánosnak és e sorok írójának párbeszéde Masaryk Tamás professzorral, a Csehszlovák Köztársaság elnökével A deputáció a közben állásából elbocsátott Scherer Lajos tanár, A Mi Lapunk üldözőbe vett szerkesztője érdekében fordult a legfőbb fórumhoz, de mivel ez volt történetesen az első magyar küldöttség a prágai Hradzsinban, a fogadáson elhangzottak túlforrtaK a szokott protokolláris kereteken. A Sarló a régi Monarchia tézisének és a nemzeti utódállamok antitézisének magasabb fokú folytatását egy eszményi szocialista állam- szövetség szintézisében látta, s e szép hegeli gondolatjátékra támaszkodva egy kisebbségi magyar akadémia, egy szláv-magyar kutatóintézet s egy kelet-európai intézet felállítását javasolta... Az agg politikus-professzor még abban az évben jelentős ösz- szeggel támogatta a sarlósok szociográfiai kutatásait, s bejelentette egy Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság megalapítását, de mire a népszerűén Masaryk-akadémiának nevezett intézmény megvalósult, a Sarló részletesen előterjesztett javaslatait már nem vették figyelembe.

Közbeesett ugyanis a Sarló koszorú-botránya. Nem annak indult, hanem a kisebbségi elnyomást és reváns-irredentizmust feloldó történelmi üzenetnek. A Sarló a dunai népek színeivel és vörös szalaggal díszített koszorút akart elhelyezni a pesti Petőfi- szobron, s amikor ezt a rendőrség megakadályozta, a küldöttség Táncsics sírján tette le a koszorút. A botrányt a jobboldal csapta a parlamentben, ahol Scitovszky Béla