Irodalmi Szemle, 1978
1978/6 - MŰHELY - Kendi Mária: A túlzás talapzatán, Nincs semmi baj (versek) - Molnár László: Eszmélet (vers) - Kövesdi Károly: Mint a némafilm (vers)
KENDI MÁRIA MOLNÁR LÁSZLÓ A túlzás talapzatán Váratlanul, tömbnyi mozdulatban, szögletek, fölszabdalt élek: tágulok. A túlzás talapzatán semmilyen szárny — gönceim. Nincs semmi baj Megvédheted magad: minden mozdulatban falba ütközöl. A visszhangtól tágul a tér, megremeg — hiányoddal befogható. A két ezredév szívós, nem ejt át — mielőtt és miután — időben bukdosol. Meghozza gyümölcsét, ne félj, A holnapi madár fanyar, álmában csipeget, fölényét szinte látod. Félig lehunyt szemmel bóbiskol — ó, ne hidd, csak mímeli. Megsérteni ő sem akar. Becéző érintés, rúgás nehogy megtorpanjon. Eszmélet Elmosódott arc — az orr dudorától a száj vonaláig a szem ereszéig — megkövült amikor minden rezdülés azonosít meglazulnak a kristály-kötések és összeomlik egy mítosz otthonra találsz életre kelnek az idegen tárgyak és önmagát mondja a vers KÖVESDI KÁROLY Mint a némafilm Nézzétek: mint a némafilm. Megyünk a sárgásbarna téren. Körbe-körbe és egyre közelebb. Sírjatok. Nem cserélünk inget.
