Irodalmi Szemle, 1978
1978/6 - MŰHELY - Finta László: Emlékezz Dylanra (vers) - Karsay Katalin: Miniatúra (II) (vers)
FINTA LÁSZLÓ Emlékezz Dylanra Reszkető kézzel ha nyúlsz Szavak billantyűjén játszva ősrengetegben Áttörve derengő falak csendjét csordultig Nyálas szemnek falatot hörgő ziháló Mellből az utolsót mert muszáj bár Megjártad az üszkösödő mohaágyat Kiálts hát Csilingel álmaid kristályvára még Nosza tűzzünk hát össze a világ szélén A csenddel Szürke hideg köveken levegő nélkül hol A fényben nem fényben szavunkat nem Hallván otrombán ordítani próbáltunk Egyszer s tán ebből fakadt kéjünk KARSAY KATALIN Miniatúra (II) puha bársony a magány kialvó szemed magánya kialvó magány szemed puha bársonya ágaskodnak a sárga lombú fák a féken tartott lovak emlékeznek emlékeznek a sárga lombú fák a féken tartott lovak ágaskodnak hűvös kőlapra feszül erős tested rátenyerelnek izzó homlokodra hűvös kőlapra terül izzó homlokod ráfeszülnek erős testedre tűz-szemed végsőt lobban világánál fektetik kőágyába imrét a fényest
