Irodalmi Szemle, 1978
1978/6 - MŰHELY - Barak László: Mi ez?, Kísértet, Sírfelirat, Lehetőségek (versek)
és értem már a hősök leplezetlen önzését a mártírok túlcsorgó önimádatát a hóhér hivatástudatát a viselt nadrág szigorú mértanát is. Csak ne égetne mindenütt a hús pirosa. Hol tekeregsz hát, fiam? Radír A hold kifeszíti vitorláit és tovahaj'ózik a nyárfák villogó hullámain. Az éjszaka végre szélnek ereszti titkolt jeleit. Isten cselleng a fű között. Talpa alatt reccsen az ág. Az égről leszakadt egy csillag. Zuhan a fellegsírba. jaj, szemem, fényeskedj neki, nehogy megüsse magát. Ceruza Puhán alszik majd, és rólatok mesél, ha álmodik. BARAK LÁSZLÓ Mi ez? Mi ez a hordáralázat? Vértelen póznák zúgása hallik. Kidőlni készülődnek. Kísértet Távozók feslett ruháiban néptelen éjszakákon visszajártam: látni a szárítókötél csendéletét; borzongani hófödte-ágyban, hegyes karók alatt. Lehetőségek Kiszáradt fészkem lehullik, lehullok én is. Aki telepofával zabáit, a csontot elhajítja. Marad a tárgyak kultusza, pocsolyából villogó szemek, testcselek, legyek ezer csapásra, csonkká vert tenyér ... Rovarok lopódznak, papír zizeg. Sírfelirat Vagyok: se ember, se föld. Vagyok: maradék, éjben suhogó csont-erdő. Kidöntött fák gyalázatát idézem, köröttem fejszeél-hideg.
