Irodalmi Szemle, 1978
1978/6 - MŰHELY - Somos Péter: Pióka (vers)
SOMOS PÉTER Pióka (Vázlatok fiam halálára) Invocatio Fohász a fölszentelt Éjhez Értő homlokod alá fogadd be űzött fiad kegyes Éjszaka. Hadd vetítse álmom fényes csillagokba. Ceruza „Górém! Nem vagyok kóser, hogy kéglimbe vizitelj, hanem csak nyomd a sódert és fölszárad lucskos realitásom.“ Ez a furcsa könyörgés Pióka imája volt. Fejen állva hadarta el esténként, aztán megrángatta a fülem, és én csengettem. Aznap délután harangoztak. Radír Lábam elé raktad ajándékaimat. Tovább viselhetem meghibásodott génjeimet, dühönghetek agyonútált szokásaimon, csodálhatom tengelytöréses szemem hamisítványait. Visszaörököltem életed. Sőt, gazdagabb lettem egy „lucskos realitással“. Idegen sírba temetkezni — fészekrablás. A nekünk szánt verembe gyerekünket temetni — történelem. Túl messzire kószáltál, fiam. Ceruza Jósolok a ködből, értek a varázsfüstből is. Melletted akarok maradni. Ne félj, megleszünk egymással. Csak nézlek majd, szótlanul, ahogy Te figyelted egykor a zajongást. Bízhatsz bennem. Már nem dühít a prostitúció illetlensége a kocsmatöltelékek aszociális volta az éhesek gátlástalansága a lekushadt fejek alattomossága
