Irodalmi Szemle, 1978
1978/6 - Duba Gyula: Irodalmi karikatúrák
csületes fapadokkal, köpenyekkel, fapapucsokkal. S legalább zuhanyozó, ha már gőzfürdő vagy szauna nem lehet. Kötelessége, hogy küzdjön, verekedjen. A putri küldte őt a világba, s kitanulva, emberré válva — visszavárta. Nem medve, gondolta róla kezdetben Cili, nem esetlen medve, hanem férfi. Nagy és erős. Jól éltek, szerelemben. De később már így gondolkodott: mégis csak sültparaszti S ekkor már nem jól éltek. Egyszer városi vendégeik voltak. Stik- ler is. — Hercig a putri — mondta akkor Blanskyné —, klassz, de nagyon ferde. S a környéke unalmas bozót. Mióta is vagy bozótlakó, Cili...? Cili lelke egyszerre keseredni kezdett. Stikler közben segédmasszőr lett a központi gőzfürdőben, dicsekvése sírásra fakasztotta Cilit: — Megbíráltam a Nobel- díjas Borngorn professzor elméletét - hencegett Stikler —, olvastad, Dali a Neuswekken Hajudujuban a Dögönyözés mély lélektani receptorainak katalizátoros szövődményei című esszémet? Borngorn profeszor könyörgő levelet írt, hogy kritikámmal ne tegyem tönkre tudósi világhírnevét. Nagyon kedves volt, meghívott kukutyini ranchejára zabot hegyezni. Cili lelkét mintha ecetbe mártották volna. Összefacsarodott. Hét év a bozótban egy ferde falú putriban. Mit keres itt? Akkor már tudta, hogy anyja sumér ősöket mondhatott a magáénak és a nagyapja az első magyar tyúkszemvágó társulás tiszteletbeli ügyintéző hivatali küldönce volt. Nézte a férjét, Dalibort. Áll, nem szál, Stiklert nézi és nagyon nyugodt. A feje az eget ieri: a zuhanyozóról gondolkodik. KOLOMPSZŰ Míg Keksz Dalibor a területi központban harcolt o gyúróhelyiségért, Cili a bozótost járta és ellenőrizte a bőrkeményedéseket, Hegy jutott idáig ... Orzsivel kezdődött, Kádár Örzsivel. Közte és Dali között akkor már jégcsapok lógtak az ereszről és zúzmarás köd- fal merevedett közéjük. Bajvívtak. Cili nem engedte, hogy Keksz Dalibor a karjába vegye, néha még a putriba sem engedte be. De az erőszakos hím.nek egyszer annyira belebizsergett a gerincébe, hogy erőszakkal betört a putriba és sikoltozása ellenére1 a karjába vette Cilit. Hogy kitombolta magát, sírva fakadt, rövid időre a zuhanyozót is feledte, csak Cilit látta maga előtt, aki a szörnyű iszonyatba belemerevedett és megőszült. Ilyen helyzetben jött Kádár Örzsi bikiniben. Egyenesen a hevenyészett kádfürdőbe ment, bikinijét is ledobta magáról és Keksz Dalibor gyúróasztalára feküdt. Cili látta, hogy az ura készségesen veregeti a tenyere élével Örzse lábszárait. Itt a mélypont, gondolta és behunyta a szemét, elérkezett... Dali fel sem tekintett munkájából, úgy mondta, határozottan: — Dönts te, hideg vagy meleg... Én a hivatásom mellett maradok. Akkor szállt csatába a férjéért. Nem engedi el magától ezt a hatalmas, derék fiút, kell, hogy még egyszer — vagy inkább: még sokszor — a karjába vegye. Nyakába vette hát a szerszámos táskát és önfeláldozóan járta a bozótot, köpü- lyözött, ficamokat tett helyre, a krisztírt is kezelte. A zuhanyozóért nyilvánosan lelkesedett, a gyúróhelyiséget életszükségletként jelölte meg ... Éppen Stikler jött vele szembe autón. Fontoskodva vezetett. — Mi újság a területi központban — kiáltotta jeléje Cili —, lesz zuhanyozó...? — Borngorn professzor Nobel-díjára esküszöm, hogy lesz — mondta az, egy segédmasszőr nagyképűségével és elrobogott a messzi fények irányában, a központi gőzfürdő és a Ninivében megrendezésre kerülő Gyúró Világkongresszus felé. Lát- nivalóan sietett gyúrni a városaikat és önzőén laposra dögönyözni a maga számára az életet. — Dali más — állapította meg megha- tottan Cili —, igazabb. Világkongresszusokra nem jár s már egy szép, kifejlett tyúkszem is boldoggá teszi. De a putri változatlanul ferde, állapította meg otthon lehangoltan. KUVIK SZŐ Cili hazaért. A putri üres. Hideg. Magány lengi körül, elhagyatottság. Vajon a zuhanyozóért hol csatázik Keksz Dalibor? Ma van az évfordulója, hogy karjába vette Cilit. Ezért akarta annyira, hogy reggel megegye a puliszkát. De Dali nem ette meg. Csak elrohant. Cili tűnődve, szomorúan, de fegyelmezetten leült az asztal mellé és vackort belezett. Gondolkodott, mint már annyiszor.
