Irodalmi Szemle, 1978

1978/5 - FÓRUM - Farkas, Július: Miben többet és mélyebben

és prózaírók munkásságával. A Fáklya című kulturális híradó, amelyet havonta két alkalommal 40—40 perces adásidőben közvetítünk, elsősorban a CSEMADOK kulturális tevékenységére összpontosítja figyelmét. Tájékoztat a legfontosabb kulturálistársadalmi rendezvényekről (szlovák és cseh rendezvényekről is), mégpedig az egyes szerzőkkel, rendezőkkel, szereplőkkel, valamint kulturális életünk élenjáró személyiségeivel folytatott beszélgetések segítségével.

Rendkívül népszerűekké váltak a magyar nemzetiségű polgárok körében a szilveszteri esztrádműsorok és egyéb műsorok nyilvános felvételei. E műsorok anyagát túlnyomó- részt a hazai magyar szerzők munkái alkotják; azoké, akik eredményesek voltak a magyar adás főszerkesztősége által rendszeresen meghirdetett Irodalmi pályázaton. Az ifjúság és a gyermekek számára a magyar főszerkesztőség dramaturgiáján eredeti rádiójátékok készülnek, amelyek elsősorban a hazai magyar színészeket, így a MATESZ komáromi és kassai társulatának tagjait is aktivizálják. A Csehszlovák Rádió rendkívüli figyelmet fordít a magyar és ukrán nemzetiségű gyermekek anyanyelvi nevelésére is Az ilyen adások az anyanyelv és saját nemzetük haladó történelmi múltjának, s természetesen az egy hazában élő más nemzetek haladó történelmi múltjának ismeretét és szeretetét is hivatottak elmélyíteni a gyermekekben. Megismerhetik általuk saját vidá- kük, s az egész ország szépségeit és azoknak az embereknek a munkáját, akik építik ezt az országot. Nagyon közkedveltek azok a vetélkedők a magyar tannyelvű középiskolák között, amelyeknek Csehszlovákia és a Szovjetunió, valamint a világ munkás- osztályának haladó hagyományai a témájuk.

Mindezért a csehszlovákiai magyar diákok és tanítók nagyon hálásak, ami számtalan levéllel is bizonyítható. Havonta kétezer levél is érkezik a szerkesztőségbe. A rádióadás hatékonysága függ az alkotók képességeitől, valamint a gondosan — tudományos alapon — előkészített szerkesztői koncepciótól. Ezért a Csehszlovák Rádió megegyezést kötött a Magyar Népköztársaság rádiójával, a Budapesten tanuló hazai magyar fiatalok soraiból kiválasztásra kerülő megfelelő jelöltek nevelésével és szakmai előkészítésével összefüggésben, hogy a bratislavai Csehszlovák Rádió magyar adásának jövőbeni szerkesztői, bemondóinak és rendezőinek állománya a jövőben az ő soraikból egészüljön ki. Szemináriumokra hív meg riportereket, nyelvészeket stb. a budapesti rádióból, hogy a magyar adás dolgozóinak munkája eleget tegyen a növekvő szakmai követelményeknek.

A magyar adás főszerkesztőségének szerkesztőségi részlegei kialakították a külső szaktanácsadók csoportjait, akikkel rendszeresen konzultálnak, megbeszélik a távlati és közeli műsortervezeteket, és akik szintén rendszeresen lehallgátják és értékelik az adásokat. E csoportokat főiskolai szakemberek, írók, pedagógusok alkotják.

Ezek a tények éles ellentétben állnak Bodnár Gyula Többet és mélyebben című, az Irodalmi Szemle ez évi 2. számában közölt cikkének állításával: „... meggondolkoz- tató, hogy nincs se kritikus, se recenzens, aki rendszeresen figyelné, elemezné, értékelné a műsorokat.”

A magyar adás főszerkesztősége az 1977-es év második félévében hallgatóitól több mint 50 ezer levelet kapott. (Melyik szerkesztőség kapott többet?) Ez a tény szintén ellentmondd a „kritikus” állításának, mely szerint „aligha van még egy ilyen magára hagyott rádióműsor széles e világon.”

Ügy sejtem, a szerző a kritika magvát az alábbi mondatban rejtette el: „. . . olyan (műsora) azonban, amelyik aktív — tehát nemcsak befogadó, hanem véleményalkotó, közérdekű mondanivalóval szolgáló — közönséget tudna szervezni, nincs.” És ezért a Csehszlovák Rádió felelős dolgozói örömmel tudnák meg, hogy a Többet és mélyeidben című cikk szerzőjének milyen „nézetek”, milyen „közérdekű mondanivaló" és milyen „közönségszervezés” a fontos?

Dr. Július Farkas a nemzetiségi és területi adások vezetője