Irodalmi Szemle, 1978
1978/5 - KRITIKA - Popély Gyula: Kővágó László: Kisebbség — nemzetiség
Popély Gyula KŐVÁGÓ LÁSZLÓ: KISEBBSÉG - NEMZETISÉG A második világháború után a nemzetiségi kérdés mint végérvényesen megoldott, illetve társadalmilag meghaladott jelenség jó ideig háttérbe szorult korunk más jelentősebb, fontosabbnak ítélt politikai és társadalmi problémái mögött. A kisebbségi, nemzetiség] kérdés „egy időre szinte eltűnt a nemzetközi jog témái közül”. Egy-két évtized múlva, főleg a hatvanas évek elejétől, azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az eredetileg mellőz- hetőnek vélt kisebbségi, nemzetiségi kérdés korunk egyik legaktuálisabb, de egyben egyik legelhanyagoltabb világproblémája. A gyarmati rendszer felszámolásának következtében új nemzetek vannak alakulóban, ugyanakkor „világszerte sok országban, még a konszolidált állami keretek között is tömeges méretekben jelentkeznek kisebbségi csoportok nyelvi, kulturális, gazdasági, társadalmi és politikai igényeikkel és szükségleteikkel”. Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága az utóbbi időben kezd fokozott figyelmet szentelni az egyre nagyobb intenzitással jelentkező és nem elhanyagolható politikai hatóanyagként nyilvántartott kisebbségi, nemzetiségi problémáknak. Az ENSZ főtitkárának kezdeményezésére például 1974-ben a jugoszláviai Ohridban nemzetközi szemináriumot hívtak össze, amelynek témája „a nemzeti, etnikai és más kisebbségek emberi jogainak támogatása és védelme” volt. Az ohridi nemzetközi szemináriumon a magyarországi küldöttség tagjaként Kővágó László is részt vett. Kővágó László Kisebbség — nemzetiség című könyvében részletesen tájékoztat az ohridi nemzetiségi szeminárium lefolyásáról, de nem szorítkozik csupán a szemináriumon elhangzott nézetek és az ott kifejtett különböző álláspontok vázolására, illetve elemző konfrontálására, hanem a kisebbségi és nemzetiségi kérdést a maga teljességében teszi vizsgálata tárgyává. Röviden megismertet bennünket a kisebbségi kérdés történetével a 16-ik századtól napjainkig. A polgári nemzetek kialakulása előtti időben is ismert volt már a kisebbségi kérdés és kisebbségi jog fogalma, de ez akkor még általában mint a vallási kisebbségek vallásgyakorlati jogának elismerése jelentkezett. A polgári nemzetek kialakulása óta a nemzeti kisebbségek kérdése is jelentős kül- és belpolitikai tényezővé vált. A kisebbségi, nemzetiségi kérdés történetének rövid bemutatásánál a szerző külön alfejezetben elemzi Marxnak, Engelsnek és Leninnek a nemzetiségi kérdésről vallott nézeteit. A szerző fontosnak tartja, s ezért külön kiemeli azt az örök érvényű marxi kijelentést, hogy „nem lehet szabad az a nép, amely más népet elnyom”. Lenin nemcsak elméleti szinten foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, hanem a szovjet hatalom építésének és megszilárdításának éveiben tevékenyen vett részt a szovjetoroszországi nemzetiségi problémák gyakorlati megoldásában. A lenini nemzetiségi politika alapvető tételei közé tartozik az a Lenin által többször is kihangsúlyozott irányelv, mely szerint a nemzeti kisebbségekkel szemben tanúsított engedékenységet és békülékenységet inkább el kell túlozni, minthogy az ellenkezője történjék.
