Irodalmi Szemle, 1978
1978/5 - VENDÉGÜNK AZ ÚJ AURORA - Bata Imre: Vendégségben
Vendégünk az ÜJ AURORA Bata Imre VENDÉGSÉGBEN Testvér jött a testvérhez, midőn a békéscsabai Ű] Aurora e lap hasábjain vendégeskedik. Békéscsabát Magyarországon a Viharsarok fővárosának is nevezik, s viharok elültén sarok maradt. Ahova jöttünk: Szlovákia fővárosába, a csehszlovákiai magyar nemzetiség szellemi központjába, hagyományai szerint is emberiségi találkozóhelyre: mert a Viharsarokban lecsendesült a szél, de megmaradt az ambíció, s keressük a kapcsolatot az emberiségi központokkal. Az Üj Aurora vidéki irodalmi és kulturális folyóirat Magyarországon, de az egyetemes emberi eszmék szolgálatát vállalta, s nem akar pusztán territoriális érdekek körén rekedni. Nemzetiségi kultúrák szolgálatában állunk. Ebben a szolgálatban a pozsonyi Irodalmi Szemle magasabban áll nálunk, szelleme messzebbre sugárzik. Ezért tartjuk szerencsénknek, hogy egyik számában vendégeskedhetünk. Mert erről a helyről messzibbre látszik, hogy mi is ugyanazt a célt szolgáljuk, mint idősebb testvérünk a szellemben. Itt, ezen a fórumon szeretnénk elmondani, hogy Békéscsaba és vidéke is népek találkozóhelye. Szlovákok, románok, németek és magyarok sodródtak a Viharsarokba a századok során, s akármily nagy volt a forgatag, e töredékes népcsoportok megragadtak Békés zsíros, feketo földjén. Társadalmakat teremtettek itt: éltek, ahogy tudtak. Paraszti társadalmak szerveződtek, autark életformák, amikben megőrződött a kibocsátó néptörzsek hagyománya. Ma is élnek ezek a hagyományok, élnek a nyelvek. Szlovák, román és német beszéd vegyül a magyarba a csabai forgatagban, s a falvak népe megőrizte máig tradicionális önellátó kultúráját. De abban a roppant változásban, amelyben a közép-európai parasztság a jelenkori évtizedek során ősi életformájából kivetkezett, új helyzetbe kerültek a nemzetiségi kultúrák. Ez a tény volt az egyik ok, amelyik a csabai szellemi csöndből föltámasztotta az irodalmi hagyományt, s lelkesülvén a múlt példáján, élvén a jelen kedvezőbb lehetőségeivel, föltámasztottuk az Aurorát, s lettünk Űf Aurora. Folyóiratunk nyelve magyar, de akármikor előfordulhat, hogy szlovák, román, német szöveget ültetünk a magyar közé. S ez nem gesztusunk, hanem kényszerünk. Gondunk a viharsarki nemzetiségek nyelvi állapota, s ennek irodalmi sarjadása. Gondunk, mert a nemzetiség egybefüggő ugyan, de‘nem olyan kiterjedten, hogy meg tudja őrizni magát a túlzott környezeti hatástól. A magyar nyelvi kultúra a társadalmi változások idején, az autark paraszti életformák felbomlása korában nem ütközik bele az életformák zárt rendjébe, az élet a változásban képlékeny. Szükségszerű a gazdasági szociológiai változás, felbomlik a természeti-paraszti életrend, amely csak a feudális mozdulatlanságban tudta magát fönntartani. A nemzetiségek életrendjében ez az állandóság volt a nyelv és tradíció garanciája. Mi viszont keressük a megváltozott hely
