Irodalmi Szemle, 1978

1978/5 - VENDÉGÜNK AZ ÚJ AURORA - Bata Imre: Vendégségben

zetben az új garanciákat. A mi gondunk: hogyan lehet megvédeni a nemzetiségi kultúrák szuverenitását ebben a mobilis világban. A nyelvet, a gondolkodásmódot, a nemzetiségi szellemet a merőben új feltételek között.

Amire a legkönnyebb volt rátalálni, az etnográfikus, folklorisztikus tevékenység támogatása. Menteni, följegyezni a paraszti múlt kulturális hagyatékát. De menteni nem elég, fönntartani alapjai híján viszont nem lehet. Kerestük — és keressük — ebben a hagyatékban a ijelenig nyilalló mozzanatokat. Viharsarok szellemét, vagyis a paraszti hagyomány szociológiai-politikai motiváltságát. A viharsarki nép progresszív törekvéseinek nyomát az életformatradícióban. Ügy látjuk, hogy a nemzetiségi öntudat az autark kulturák elsorvadása után történeti tudatként élhet tovább, s ennek a történeti tudatnak az alapjait alakítjuk akkor, ha az etnografikus-folklorisztikus hagyományból kinagyítjuk mindazt, ami szociológiai és politikai elem, a hajdani változtatni akarás emléke. Ezt az új hagyományt reméljük a mai nemzetiségi tudat alapjának.

Szükségünk van a nagyobb nemzeti közösségek segítségére. Keressük az összeköttetést a szlovák, a román, a német kultúrákkal. Eredeti nyelvi és magyarra fordított — bilingvis — irodalmi művek prezentálásával nyomatékot adunk a nemzetiségi tudat folytonosságának. Mert az a meggyőződésünk, hogy a nemzetiségi tudat történeti motivációját gazdagítani és a nemzetiség meg az anyanemzet közt az összeköttetést megteremteni annyi, mint a nemzetiségi lét szabadságát biztosítani a megváltozott társadalmi viszonyok között. Ügy véljük, hogy a történeti tudat alakítása nem öncél. Az Új Aurora szerkesztőinek felfogása szerint a történelem a ma érdeke. S ezt nekünk éppen a nemzetiségi lét szolgálatának gyakorlata bizonyítja. De ha a történelem a jelen részévé válik, mi sem természetesebb, mint az anyanemzetek iránti érdeklődés a nemzetiségi élet körében. A százados különlét viszont a nemzetiség saját arcát is kialakította, s erre az eredetiségre érdemes figyelni az anyanemzet kultúrája körén is. Ezért beszélhetünk a szellemi értékek cseréjéről ebben a vonatkozásban is. Többet kapunk az anyanemzetektől, de a nemzetiségek is tudnak adni anyanemzetüknek.

Testvérként vagyunk jelen az Irodalmi Szemle hasábjain is. A nemzetiségi életsors összeköt bennünket a szlovákiai, romániai és (jugoszláviai magyar nemzetiséggel is. A népek testvériségének emberiségi eszméje a nemzetiségi sorsban mindig realitás. A nemzetiség szabadságának elemi föltétele. Nemzetiségben élve tapasztalat, hogy először emberek vagyunk, s azután szlovákok, románok, németek vagy magyarok. S az embernek van joga — és minden embernek! — anyanyelvéhez, történeti múltja vállalásához, a társadalmi egyenlőséghez. Az embernek, aki meghatározott gazdasági viszonyok közt él, de nem tudja befolyásolni azt a tradíciót, amibe beleszületett, s ami elhatározó módon jelentkezik a társadalmi gyakorlatban. Embernek csak születünk, de első szavaink diktandója szerint már az anyanyelvi kultúra körébe tartozunk, s ez életünknek éppúgy feltétele, mint a társadalmi viszony. A nyelv nem felépítmény. Az anyanyelvi kultúra nem az én választásom következménye. A körből csak egyéni döntés alapján válhatok ki. Ezért az anyanyelvi kultúra léte minden társadalmi helyzetben szent és sérthetetlen. Megszakítja létét az egyes, de nem a közösség. A társadalom kötelessége valamennyi létező anyanyelvi kultúra létfeltételeinek intézményes biztosítása. S ez a gondolkodás az, amelynek jegyében testvérként vagyunk jelen a szlovákiai magyar nemzetiség anyanyelvi fórumán.

Testvérek vagyunk abban is, hogy anyanyelvi kultúránk bizonyossága nem a különbözésre hajt bennünket. Ez is kényszerünk. Mi nem különbözhetünk meg, mert más nyelvi kultúrákban élő közösségekkel együtt élünk. Más nyelvet beszélünk ugyanazon határok közt. Mégis van közös nyelvünk. A kétnyelvűség nekünk tapasztalatunk. S élni akarunk ennek a helyzetnek a lehetőségeivel. Az előnyeit akarjuk fölhasználni arra, hogy a nagyobb közösségeknek megmutassuk az együttélés pozitív példáit. De a nagyobb közösségek kultúrájából viszont meríteni vágyunk. Kicsinyek vagyunk, ha csak magunkra támaszkodunk. Mi azonban megkeressük azokat az összekötőszálakat, amelyek az értékeket hozzánk kapcsolják.