Irodalmi Szemle, 1978

1978/5 - LÁTÓHATÁR - Mináč, Vladimír: Jozef Miloslav Hurban összegyűjtött perei — V.

S végezetül — Štúrról szólva —, szóljon ő sajátmagáról is: „Történelmi tanulmányai olyan mélyen leikébe vésték a szlovák nemzet képét, hogy a nemzettel s a nemzetért élni életszükséglete, gyengéje, ereje, meggyőződése lett. Ebből erednek előítéletei, ezt tette meg a dolgok kritériumává és alapkategóriájává; ezzel van adva az a nagy jellem, akire maradékaink büszkén fognak emlékezni.”

Štúrnak ez az egyedülálló s mélyenszántó megítélése egyidőben pontos önarckép is, vonatkoztatható benne minden kifejezés Hurbanra is. S a maradékok nemcsak büszkén emlékeznek rá és rájuk, de együtt is élnek, s együtt is fognak élni velük, míg szlovák szó zeng a földön.

(1972}

JEGYZETEK

53. A „csehszláv közösségen” elsősorban a csehek és szlovákok szellemi közösségét kell érteni. Fő bázisa a pozsonyi csehszláv tanszék, de sokáig Stúrék is ennek az eszmének a harcosai.

54. ]án Kollár a túród Mosócon született, tehát származását tekintve szlovák, de ő maga csehül írt, s a csehszláv közösség híve volt. — Pavel Jozef Šafárik (1795— 1861 ], a szláv néptudomány és történetírás atyja szintén szlovák, de csehül ír, s — Szalatnai Rezső szlovák irodalomtörténete szerint — „a szlovákokról tudatosan csupán mint testvérekről beszélt”.

55. Az „őshaza-disznóól” szópár (az eredetiben „prasídlo-prasídlo”, a két szó között tehát csak egy ékezet különbség van) lefordíthatatlan szójáték. Ugyanígy szójáték rejlik a „Tátra-alja” és „tatár” kifejezésekben is. (Az eredetiben „taterská — tátrai és „tatarská” — tatár.) A cseh Karéi Havlíček-Borovský (1821—1856) gúnyolódott így a Stúrék által bevezetett új szlovák irodalmi nyelv fölött. Lapjában a Pražské noviny (Prágai Ojság) irodalmi mellékletében, a Česká včelában (Cseh Méh) ezt írja: „Azóta, hogy ott tatár (az eredetiben tatarská) irodalom fogant, a cseh nyelvnek ez a disznóóla (az eredetiben: prasidlo) megszakította kapcsolatait Morva- és Csehországgal.” A lap egy későbbi számában a „tatarská’’-t és a „prasidlo”-t mint sajtóhibákat „taterská”-ra és „prasídlo”-ra azaz a „tátrai” és „őshaza” kifejezésekre helyesbítették. A „prasídlo-prasídlo” szójátékkal Havlíček egyébként azokat a romantikus szlovák történészeket és írókat veszi célba, akik szerint a Tátra a szlávság bölcsője, a szlovák nyelv a legősibb szláv nyelv, azaz a szláv nyelvek anyja.

56. Martin Hamuljak (1798—1859), a budapesti királyi tanács számtanácsosa. Nagy irodalompártoló, az általa alakított szlovák nyelvi és irodalmi egyesület Pesten könyveket is adott ki.

57. Hlaszisták: 1898-ban a csehekkel rokonszenvező szlovák ifjak egy csoportja Hlas (Hang) címen lapot indít. Innen a csoport neve: hlasisták (ejtsd: hlaszisták). Szembe fordulnak a Túrócszentmárton képviselte hagyományos vonallal, a keleti (orosz) orientációval. Politikájukban a cseh polgári demokrácia, irodalomban a realizmus hívei. Fő képviselőjük Vavro Srobár, a későbbi szlovák miniszter.

58. „Amit a tévelygő évszázadok csak szándékoztak”; az erdetiben „co sto vékú blúd- ných hodlalo” — Kollár Slávy dcérája Előhangjának befejező sora.

59. Daniel Lichard (1812—1882), Petőfi hírhedt Selmecbányái tanára, ő maga is költő, 1849-től Bach megbízásából és szolgálatában kiadja Bécsben a „Slovenské noviny" (Szlovák Ojság) című lapot. A lap fő munkatársa az 1849-től haláláig, 1852-ig szintén Bécsben élő Kollár. A lap és munkatársi gárdája szélsőségesen reakciós, udvarhű politikát folytat.

60. A Stúr-féle szlovák irodalmi nyelvet támadó Kollár 1846-ban, Prágában, „Hlasové o potrebé jednoty spisovného jazyka pro Cechy, Moravany a Slováky” (A csehek, morvák és szlovákok egységes irodalmi nyelvének szükségessége mellett szóló hangok] címmel kiad egy füzetet, amelyben felsorakoztatja azokat a szerzőket, akik szerint a cseh nyelv a szlovákok számára is megfelelő.

61. Štefan Launer (1821—1851), szlovák író, a Selmecbányái líceum tanára. A szlovák irodalmi nyelv körüli harcokban Stúr ellenfele s a csehszlovák egység védelmezője.

62. Szlovákul: „Slovensko a jeho literárny život” — Húrban legjelentősebb irodalom- történeti tanulmánya, a szerző a 19. század szlovák irodalmát próbálja rendszerezni benne. Hurbant egyébként — Tablic után — a 19. század második nagy irodalomtörténészének tartják.

63. Anton Bernolák (1762—1813), író s az első szlovák irodalmi nyelv megteremtője (ő Stúréktól eltérően a nyugat-szlovákiai nyelvjárást próbálta irodalmi rangra emelni). Civil foglalkozását tekintve katolikus pap.