Irodalmi Szemle, 1978
1978/1 - LÁTÓHATÁR - Arkanov, Arkadij: Körhinta (humoreszk)
— Hát mit kellett volna mondania? Valamit csak ki kellett találnia! Te voltál az első, aki az eszébe jutott. Jaij, majd elfelejtettem... Ha valahol netán szóba hoznák a múlt keddet, mondd azt, hogy vendéglőbe hívtál, de én nem mentem veled, mert elígérkeztem már egy előadásra. — Bocsánat, van itt szabad hely? — mondta valaki. — Tessék — feleltem és fölnéztem. A férfit, aki leült mellém, ismerősnek véltem. — Bocsánat — mondom neki — mintha valahol már láttam volna önt... — Hol? — kérdezte ijedten. — Valahol... — mondom. — Én nem voltam ott! — Hol? — érdeklődtem. — Ott, ahol maga látott engem! — De én nem ott láttam önt, ahol maga gondolja. — De én ott sem voltam... Sehol nem voltam! Mindjárt jön a feleségem. Tehát: én nem ismerem önt, ön nem ismer engem. A hölgy azonban aki odaült hozzánk, az unokabátyám felesége volt. — Nem láttalak — súgtam oda neki —, mert én nem vagyok itt. A könyvtárban vagyok. A pincér félrehivott egy pillanatra az asztaltól, — Uram — súgta gyorsan —, ön marhasültet rendelt.. . Ha valaki érdeklődne öntől, mondja csak, hogy nem rendelt marhasültet. . . Tudja, az elszámolás miatt... Én beírom, hogy maga megevett négy adag kijevi vagdalthúst, s annyit fog fizetni, mintha saslikot evett volna. Éreztem, hogy az agyamra fokozatosan köd települ. Ha az utóbbi napok eseményeit tárgyilagosan áttekintem, igazán fura dolgokra jövök rá: Egy héttel ezelőtt vendéglőbe hívtam a barátomat. Tegnap egy másik barátom félholtan vonszolt haza, ezért érkezett későn otthonába. Ma egyidejűleg három helyen voltam: moziban a barátom felségével, értekezleten és a könyvtárban. Ezenkívül eszembejutott, hogy bevágok négy adag kijevi vagdalthúst... Ügy belegabalyodtam a saját gondolataimba, mint valami pókhálóba és elindultam hazafelé. Alig léptem be, máris csengett a telefon. Éppen annak a V-nek a férje hívott, aki a vendéglőben ült B-vel, a főnökömmel. — Ide hallgass! — mondta V. férje. — A feleségem ma a barátnőjénél volt. Azt mondtam neki, hogy én veled és a főnököddel, B-vel vacsoráztam. Ha az asszony érdeklődne tőled, nehogy összekeverd a dolgokat! A feleségem azt is kérdezte, hogy hová tűnt a fizetésem. Azt mondtam, hogy összeverekedtél a pincérrel, összetörtél egy csomó tányért és én fizettem ki az okozott kárt helyetted. Lecsaptam a telefonkagylót, és rájöttem, hogy végem van. Egyetlen megoldás van csupán —• letagadni mindent. Nem ismerek senkit. Nem láttam senkit. Nem voltam sehol. Ezért önökhöz is lenne egy nagy kérésem: Ezt az elbeszélést önök nem olvasták, én nem írtam semmit... és egyébként is, önök soha még csak a nevemet sem hallották! Sági Tóth Tibor fordítása
