Irodalmi Szemle, 1978
1978/1 - LÁTÓHATÁR - Arkanov, Arkadij: Körhinta (humoreszk)
Arkagyij Arkanov KÖRHINTA A vendéglőben ülve vacsoráztam. Félrevonulva mindenkitől. Végre valahára eljutottam egy ilyen helyre, itt nyugodtan meghúzódhatok egy sarokban. Nem szeretem, ha észrevesznek. Valaki meglát a vendéglőben — és kész a pletyka... — No nézzük csak, A. elvtárs. Vendéglőben dorbézol. . . Abból a kis fizetésből... Miből telhet neki ilyesmire? És egyáltalán, miféle ember ez? — Nem, inkább ne legyek senkinek sem a szeme előtt.. Míg a marhasültre vártam, bejött a főnököm, B., közös munkatársnőnkkel, N-vel. Végem van! — villant át az agyamon. Észrevesz ... kész a pletyka... Elbújtam újságom mögé. Lehet, hogy még nem vesz észre. Észrevett. Elnézést kért a hölgytől, és odajött hozzám. — Szóval — mondja — a vendéglőket járjuk? — Dehogyis — felelem —, csak vacsorázni jöttem. Azt sem tudom, mikor voltam utoljára vendéglőben. — Ismerem én az efféle vacsorázást... No jól van . .. Megesik az ilyesmi... Elvégre gyarló emberek vagyunk... De te engem itt nem láttál! Világos? Én sem láttalak téged ... — S én önt a hölggyel nem láttam, vagy nélküle sem? — kérdem. — Természetesen nélküle sem! A feleségemnek majd azt fogom mondani, hogy együtt voltunk, te is, én is, egy esti értekezleten. — Jól van — mondom —, de ha az asszony férje megkérdezi, nem láttam-e a feleségét? — Azt mondod, hogy nem láttad ... — Az gyanús lesz. — Hát akkor mondd, azt, hogy veled volt a felesége moziban. Elvégre barátok vagytok .. . — De hát én önnel voltam az esti értekezleten. — Mondd azt, hogy elengedtelek, s te elmentél a feleségével moziba. — Jól van, de kérdezze meg a hölgytől, hogy melyik filmet láttuk — mondtam. B., a főnököm eltávozott, én pedig enni kezdtem a marhasültet. Valaki vállon veregetett. D. volt, az anyagbeszerzési osztályról. — Szervusz — mondta gyengéden. — Nem vagyok itt. Helyes? — Itt ül B. meg V. — mondtam. — Meglátnak ... — Ök nem láttak engem, én sem láttam őket. Én veled voltam a könyvtárban ... — Csakhogy én moziban voltam V-vel. — Mesebeszéd — mondta D. — V. nem volt hajlandó moziba menni veled. Beült a barátnőjéhez... Egyébként vagy két órával ezelőtt E. is itt volt. De őt sem láttad . . . — Öt valóban nem láttam. Hiszen két órával ezelőtt még itt se voltam. — Nekem ne beszélj... Zs. tegnap éjfél után kettőkor ment haza és a feleségének azt mondta, hogy azért maradt ki, mert te holtrészeg voltál és haza kellett kísérnie. Eszedbe ne jusson elárulni őt! — Én voltam holtrészeg? — háborodtam fel.
