Irodalmi Szemle, 1978

1978/1 - LÁTÓHATÁR - Sztrongin, Varlen: A szerencse bűvkörében (humoreszk)

A feleségem kétlette ugyan, de mégsem vitatkozott velem. Nézem — reggel a port törölgeti az ütőről.

Este, munka után pedig Így szólt:

— Mit ülsz itthon tétlenül, menj el a jégkorongmérkőzésre. Lehet, hogy megint a nézők közé dobnak valamit. Mi meg majd elcseréljük garázsért.

— Éljen a sport! — kiáltottam, és elvágtattam.

Aznap nagyon nagy mérkőzés volt. Az ütők csak úgy csattogtak. De nem törött el egy sem. Sem azon, sem a következő mérkőzésen ... Láthatóan importált ütőket kaptak a játékosok. Vagy hazait, de osztályon felüli minőségűt.

Az asszony otthon dohog:

— Mi lesz a Zsigulinkkal garázs nélkül? Erre nem gondolsz?

Ideges vagyok. Éjszakánként „Kései Sztarsinovról”, „Jakusev virágkoráról” és a „Klasszikus Tretyjakról” álmodozom. Nem alszom, nem eszem. Az ütők csak nem akarnak eltörni. A feleségem alig szol hozzám. Nem bírtam tovább, lementem az udvarra, ahol a gyerekek korongoztak, az egyikről bélyegalbumért elcseréltem egy fél ütőt, hazavittem, a falra akasztottam és ünnepélyesen kijelentettem:

— íme: ,,Malcev — újjászületése korszakában!”

A feleségem a nyakamba ugrott, agyoncsókolt, és azt mondja:

— Most már elégedett vagyok! Többre nincs szükségem!

Helyreállt a házi békesség. Esténként ott ülünk a feleségemmel a díványon, nézzük a „Zsigulinkat” meg a „garázst” és közben azt gondolom: „Milyen gyönyörű is ez az élet — a szerencse bűvkörében!”

Sági Tóth Tibor fordítása

Michail Lazareviö Usac, Szovjetunió: Kimásznak