Irodalmi Szemle, 1978

1978/1 - MŰHELY - Hodek Mária: A ballada és a modern epika

■számba. Mrštík Jordánja ugyanebben a társadalomban lesz áldozata életszeretetének. A ballada szociális balladává való kristályosodása, sőt betörése a prózába, összefügg a századforduló társadalmi, szociális és nemzeti válságával, mely az első világháborúban és az első Csehszlovák Köztársaságban csúcsosodik ki. Ezek a változásokat ígérő események nem oldottak meg semmit a tömegek égető problémáiból, sőt a 30-as években a fasizmus térhódítása a nemzet .létjogosultságát is megkérdőjelezte. A 30-as évek prózájának tragikus alaphangja tehát nem a véletlen következménye.

2. Krystalizäce baladického tvaru — A balladaforma kikristályosodása című fejezet- ’ben — Josef Čapek, Benjamín Klička, Karéi Capek, Karéi Nový, Jarmila Glazarová, Karel Schulz, Jaroslav Havlíček művei alapján a szerző megállapítja, hogy a felsorolt alkotások — azonkívül, hogy lényegükben szociális balladáknak tekinthetők, a népballadával mutatnak szoros összefüggést. A szociális ballada tökéletesedése, csiszolódása a prózában oilyan módon folytatódik, hogy az írók a válság okait és a végzetszerű emberi sorsok mozgatóerejét keresik következetesen. Felvetődik a kérdés, hogy a kiélezett osztályharcban kik a vétkesek és kik azok, akik bűnhődnek? Miért a proletariátus bűnhődik azokért a vétkekért, amelyekért nem ő a felelős? A háború utáni dezillúzió az alapja egy szélesebb epikus ábrázolásnak, mely Jirí Wolker műveiben valósult meg tökéletesen. Jirí Wolker művei a prózai eposz (regény) létfeltételeit és szükségszerűségét deklarálták. A konvencionális balladai formát a „bűn és bűnhődés” motívuma, a konfliktusok jellege és a hősök jelleme új tartalommal, légkörrel és sajátosságokkal ruházta fel. Ezek a változások hatással voltak a ballada líraiságára és e líraiság funkciójára. J. Capek: Stín kapradiny (Páfrányok árnyékában) című művében a líraiság antropomorfizálja a természetet — az erdő képviseli a balladai erőt, amely büntet — s ez minden kétséget kizáróan bizonyítja a klasszikus azaz népballada közvetlen ha tását, melyekben ez a motívum még társadalmonkívüli mozgatóerőt képvisel. A konfliktusokat teremtő, azokat állandóan mozgásban tartó erő társadalmon belülivé a társadalom részévé válik, a líraiság pedig az író szubjektív állásfoglalásának kifejezője lesz. Ha ez az állásfoglalás szükségszerűen a konfliktus epikus magvának kibővítéséhez vezet, a líraiság és az epikum szerves egységgé alakul — ennek tipikus példája az Advent (Glazarová). A 30-as évek prózai balladájának megjelenése törvényszerű. A balladának, mint műfajnak és a prózai balladának, mint konkrét művészi formának új körvonalai rajzolódtak ki.

3. Zrelost baladického tvaru — A kiteljesedett balladikus forma.

Ebben a fejezetben a szerző a kiérlelődött prózai ballada lényegét 3 sarkalatos pontban foglalja össze.

a) A „bűn és bűnhődés” az előző két fejezetben elemzett művekben az egyén magán ügye. A hősök vétsége és az ezért járó büntetés nemcsak a szociális igazságtalanságok bizonyítéka, hanem ezen igazságtalanságok mélyreható elemzése is. Az ok a társa dalom osztálytagozódása. A rossznak, mint okozatnak a felismerése már az első lépést jelenti az ok felderítéséhez és megváltoztatásához. Ezt a lépést a maga módján valamennyi író megtette.

b) A hőst a fejlődés folyamatában mutatja be a „Balladahős ’érettsége’” című fejezet Vančura Pekar fan Marhoul-ja még a féltudatos, görcsösen lázadó hős típusa, de Olbracht hőse már a tettek embere. Rudolf és Milka — a két főhőssel szemben — már a holnapért küzdő embertípust képviseli. Ők maguk elbuknak ugyan, de az általuk elindított harcot mások győzelemre viszik. Ebben rejlik törekvésük pátosza s ebben van a modern ballada tragikus optimizmusa is.

c) Nagyon érdekes volt az írók hozzáállása a műfajhoz, tudniillik egyesek közülük nem is sejtették, hogy balladát írnak (J. Capek, KliCka), mások viszont nem merték ezt beismerni (Svobodová). Ezeknek az íróknak már sikerült megtalálniuk a megfelelő formát a megváltozott tartalmi egységekhez.

A ballada szépirodalmi aktualizálódása természetesen nemcsak a próza sajátossága. A ballada a múlt századi és a század eleji magyar prózában is teret hódít. Itt utalok Arany János lélekábrázoló balladáira, Mikszáth és Móricz balladisztikus novelláira és Tamási Áron lirizált prózájára, balladikus elbeszéléseire. S mindez azt bizonyítja, hogy magyar vonatkozásban is alapos tanulmány készülhetne a ballada műfajtörténetéből. í( Československý spisovateľ, 1975)