Irodalmi Szemle, 1978
1978/1 - MŰHELY - Molnár Imre: Hegyibeszéd a lélek szakadékainál, Ki (?!) (versek)
MOLNÁR IMRE Hegyibeszéd a lélek szakadékainál Ne erőlködj, barátom, nem biztos, hogy kell az önámítás. Nem kell cirkuszi fénybe burkolóznod, csattogó levegőt halmozni irhád alá, mely sosem lesz kiállítva semmiféle közönség elé. Szórd el hát fegyveredet, e játékholmikat, noha nagy hévvel aggattad magadra őket. Sosem leszel te harcot hinni képes ájult mozdulataidban. Egy ellenséged van csak, s az te magad. Elázó, szétfolyó unalmad s a lét. Vagy akár a homokerdő: Kísértetek rohannak át rajtad, és sakál- meg hiéna-üvöltés állnak meg csodálni fejednél. Régen kitagadott meleg testű anyád, a föld s az ég — vágyaid sem érzik peremét. Mezők sírjai közt csavarogsz. Hideg lakik ruhád ráncaiban, utak rohannak előtted s rettennek tőled madarak. Harmadkori állatkák kövültek meg szeplőidben, s szél fúj olykor szemükből. Mi vár most rád? — Kerüld csak el a szónoki helyeket meg a felvonulást, és esdekelj a komondoroknál irgalmat, hogy nyalogatnák sebeid. Ki (?!) Ki csínysz Irmocska csillagok melle T (tár koksz) Él Én Nőt Tél mosol/ly Ä virágoz T (ál) ma R ad J H(á)T vele M ZÚZ (mar/ás) mag Ä nyom/ban IR M ács/ka Lát odú J Ra T avas ZJ ÖN-e RR-e (?) Oliver Harrington, USA: Apartheid
