Irodalmi Szemle, 1978

1978/1 - MŰHELY - Zolczer János: Pásztorművészek örököse (riport)

latba a kürtökkel, a szarufaragással, a pásztorok hagyományaival. Ügy érzem, ezt a gyűjtést, a múlt örökségének a felkutatását is el kell végezni valakinek.

Nem tudom megállni, hogy ne tegyek föl még egy kérdést.

— Tudják a munkatársai, a szövetkezeti tagok, hogy maga munka után szarufaragással, gyűjtéssel foglalkozik?

— Nem nagyon tudja azt senki. Sajnos, az embereket ez már nem érdekli. Azt mondják, szép, szép, de nem tudnak vele mit kezdeni. Talán azért, mert nem ismerik a valódi értéket, az eredetit. Nem ismerik az őseik múltját. És nem is érdeklődnek iránta. Pedig de sok unoka él ma ezen a vidéken is, akinek a nagyapja valaha pász- torkodott.

Megállunk a beszédben. Egy hosszú pillanatra egyikünk sem tud mit mondani, pedig lenne még miről beszélgetni. Talán percek telnek el így. Állunk és hallgatunk. Én arra gondolok, hogy vajon mi játszódhat le most Galgóczy Tiborban? S mielőtt még alaposabban eltöprengenék ezen, újra megszólal:

— Csak lesz még annyi idő és erő, hogy mindezt egyszer rendezgessem, feldolgoz zam, megírjam ... Könyvre gondolok.