Irodalmi Szemle, 1978

1978/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Szőke István: Néhány gondolat bábjátszó mozgalmunk múltjáról, jelenéről és jövőjéről

tésre érett magyar bábegyüttesünk, amely legalább részben a Glóbus helyébe léphetett^ Itt elősorban a dunaszerdahelyi alapiskolások Százszorszép Bábegyüttesére (1976-ban ez a csoport a Dunamenti Tavasz győztese, majd Martinban szerepelt sikerrel) és a po- zsony-eperjesi Nyírfácskára (1977-ben Zsolnán, a Szlovákiai seregszemlén képviselte- bábjátszásunkat) gondolok. De valójában ez minden, amivel eldicsekedhetünk. A többi, csoport a megfelelő járási, illetve kerületi szinten, hullámzó teljesítménnyel, az élvonaltól valamivel lemaradva működik.

E kurta áttekintés után szólnom kell még a Glóbus néhány jellemző vonásáról. Arról például, hogy műsorai nemcsak a gyermekekhez, hanem a felnőttekhez Is egyaránt szóltak. Példamutató volt továbbá a felelősségteljes, komolyabb művészi igényeket is kielégítő felkészülésében, az egyes produkciókra is. Megszűnése óta nincs ifjúsági,, illetve felnőtt kategóriába tartozó együttesünk. S egy ilyen csoport hiányát még íz. a megnyugtató tény sem feledtetheti velünk, hogy a gyermekkategóriába tartozó bábegyütteseink száma meglehetősen magas (több mint 50). Már csak azért sem, mert ezeknél gyakoriak a színvonalbeli elégtelenségek.

A hiányosságok okait (a járásokat hibáztatva) már részben érintettem. Hadd említsek még meg néhány bosszantó mozzanatot. Most fejeződik be a Népművelési Intézet első kétéves tanfolyama. Eszembe jut itt a lelkes indulás és az is, hogy fokozatosan hogyan maradoztak el a tanfolyamról a húszon felüli létszámból a pedagógusaink. Jelenleg már csak tizenketten vannak. A lemorzsolódás okai közt csak kis szerepe van a családi körülményeknek vagy a túlzott kényelemszeretetnek. Inkább a felettes szervek (iskola igazgatósága, iskolaügy) bosszantó meg nem értése volt az akadály. Az ilyen nem éppen kedvező „gesztussal” csoportjaink, sajnos alkotó munkájuk közben gyakran találkoznak még. Most februárban indult bábcsoport vezetőink második országos tanfolyama,, húsz hallgatóval. Megnyugtatónak látszik ezzel kapcsolatban, hogy legjobb együtteseink vezetőinek kétharmada (de miért csak ennyi?) jutott és jut így értékes, semmivel sem helyettesíthető elméleti és gyakorlati tudáshoz. Ezek szerint a komolyabb művészi igényeket kielégítő produkciókra még 1—2 évet várnunk kell. Rendezőinkben egyelőre inkább csak érik tudással alátámasztott tehetségük és alkotóvágyuk, amely remélhetőleg mielőbb a korszerű bábszínpadi rendezés elemeit fölvonultató megoldásokban (a kompozíció művészi sűrítettségével, a formai egyszerűséggel, a dramaturgiai funkciót hordozó jelzésekkel, a frappáns bábszerűség alkalmazásával stb.) jut kifejezésre.

Bábjátszó mozgalmunk két meddő évtized után néhány éve fórumhoz jutott. Amíg a komáromi Jókai-napokon csak átmenetileg kapott lehetőséget, ma már — a dunaszerdahelyi járás kulturális szerveinek jóvoltából is — a Dunamenti Tavasz elnevezésű seregszemle részeként valósul meg a járási és kerületi szintű alkotóversenyek után a szlovákiai magyar amatőr bábcsoportok évenkénti szemléje. Ezzel kapcsolatban talán csak annyit jegyeznék meg, hogy szükségesnek mutatkozik e rendezvényünk minőségi szintjét fokozatosan tovább emelni. Nem szabad elfelejtenünk ugyanis, hogy a fesztivál feladata a pedagógiai, pszichológiai, művészeti-esztétikai célokat szolgáló magas színvonalú előadásokon keresztül a bábművészet népszerűsítése és a színházat szerető közönség nevelése. Jellegénél fogva, de a továbblépés szempontjából Is szükséges, hogy a seregszemle együtteseink és szakembereinek számára lehetőséget adjon a bemutatott darabok aprólékos elemzésére és a szervezett szakmai vitákra is. Teljesen természetesnek találom ezért, hogy ezen az országos rendezvényünkön — a múlt negatív tapasztalataival ellentétben — a szlovákiai magyar sajtó és rádió képviselői is jelen legyenek, akik a legilletékesebbek bábjátszó mozgalmunk tárgyilagos bírálatára és népszerűsítésére. Ugyancsak kifogásolhatjuk, hogy a CSEMADOK általában mellőzi bábjátszo- ink mozgalmát és seregszemléjét is, s a sajtóban megjelent ismételt megjegyzések ellenére sem tanúsít kellő érdeklődést e művészeti ág iránt.

Most, hogy bábjátszó mozgalmunk házatáján kialakult a biztatóbb rend és a kellően pezsgő élet, talán módot kellene találnunk arra is, hogy felkaroljuk a nem Szlovákia terültén (Brnóban, Prágában vagy másutt) továbbtanuló bábjátszó diákjainkat is. Tehetségüket, ügyességüket és tudásukat jól kamatoztathatnánk. Bábjátszó mozgalmunk pedig értékes színfolttal és további tartalommal gazdagodhatna főleg a szóló- bábjátszás terén.

írásomban igyekeztem elkerülni mindazokat a megállapításokat, amelyekről — bábjátszó mozgalmunkat érintően — már többen írtak sajtónkban. Akik tollat fogtak, talán