Irodalmi Szemle, 1978

1978/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Szőke István: Néhány gondolat bábjátszó mozgalmunk múltjáról, jelenéről és jövőjéről

azért tették, mert úgy érezték, hogy e mozgalom fejlődése még nem mondható egyenletesnek. Annak idején úgy látták, s köztük jómagam is, hogy a műkedvelő bábjátszás szerepének, céljának helyes felismerése, a gyermek nevelésében vállalt feladat fontossága arra kötelez minket, hogy még jobbá, színvonalasabbá tegyük bábjátszó művészetünket. Ehhez ugyan mára már valamivel közelebb kerültünk, de a továbbiakban is szoros összefogásra, céltudatos munkára, kulturális és iskolaügyi szerveink átgondoltabb, folyamatosabb és szervezettebb hozzáállására és segítségére van szükség.

A bábjátszás lényegében, mint szakköri módszer, a sokoldalú nevelés jó lehetősége. Előnye, hogy — többek között — a személyiségformálás, a fegyelemre való nevelés űs a közösségi szellem jobb kialakításának hatékony eszköze. A bábjátszás a „civilizált” (vagy agyoncivilizált) ember székhezkötöttségének feloldása, amikor a passzív televíziónézésből a művészettel való találkozás, majd társulás korlátlan lehetőségeit kínálja gyermeknek és felnőttnek egyaránt.

Biztosítsunk hát neki megfelelő teret, megfelelő lehetőségeket és támogatást. Úgy vélem, mindenképpen érdemes.

Igo Aladár: Gondolkodó (fa), 1974

Igó Aladár: Katona 1914-ből (fa), 197b