Irodalmi Szemle, 1978
1978/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Szőke István: Néhány gondolat bábjátszó mozgalmunk múltjáról, jelenéről és jövőjéről
Szőke István NÉHÁNY GONDOLAT BÄBJÄTSZÔ MOZGALMUNK MÚLTJÁRÓL, JELENÉRŐL ÉS JÖVŐJÉRŐL Véleményt mondani a szlovákiai magyar műkedvelő bábjátszó mozgalom eddigi fejlődéséről — számomra nem a leghálásabb feladat. Elsősorban azért, mert nincs áttekintésem az eltelt évek, évtizedek folyamán létrehozott együttesekről. De nincs megbízható alapom a hiteles minőségi képet illetően sem. így csak az évenkénti országos (szlovákiai) seregszemléken szerzett tapasztalataimra támaszkodhatom. A külső szemlélő a mozgalom megtett útjának vizsgálatakor két alapvető tényre figyelhet fel. Az egyik a hátrányos, szinte a nullpontról, a semmiből való indulás, ami néhány egyén kitartó akarásának, aranyat érő alkotó munkájának köszönhető. Szinte hihetetlen, hogy e kezdetben szervezetlen és szórványos, gyakran a puszta lelkesedésből fakadó szorgoskodás lett a későbbi mozgalom csírája. A másik figyelemreméltó tény a jelent érinti, a megnyugtató minőségi mérleget, a csoportok ötletgazdagságát, vitalitását, játékkészségét, fáradhatatlan erejét. S ez — a sok esetben kedvező mérleg — nem a véletlen műve. Az utóbbi évek produkciói — a múlt keserű tapasztalatain okulva — fokozottan fejlődtek, egyre biztosabb tudásról számot adva. Persze, két évtized lemaradását (firtassuk-e, kinek a hibájából való kimaradását?) rövid idő alatt nem lehet sem behozni, sem maradéktalanul feledtetni. A kezdeti ballépések rovására írható így, hogy még ma is találkozhatunk a bábjátszás alaptörvényeit alig ismerő együttesekkel. Arról tanúskodva, hogy a szakmai segítség, a csoportokról való gondoskodás vagy a továbbképzés foka, minősége még ma is járásonként változik, sőt néhol ezek a fogalmak még ma is teljesen ismeretlenek. Annak ellenére, hogy a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya immár tíz éve bábáskodik a mozgalom bölcsőjénél; s ahol igyekezete megértésre talált, ott segíteni is tudott. Sőt a legutóbbi évek szervezettebb, s ezért hatásosabb módszertani irányítása már szlovákiai viszonylatban is meghozta az első számottevőbb eredményeket. A hatvanas évek végétől kezdődően a dél-szlovákiai járásokban (Dunaszerdahely, Komárom stb.) egyre több bábegyüttes ad magáról életjelt. Ahhoz viszont, hogy a szlovákiai magyar bábjátszásra országos méretekben és a szlovák kultúrszervek is felfigyeljenek, mindez — főleg a minőség miatt — még nem volt elegendő. 1970. áprilisában az érsekújvári Szlovákiai Magyar Diáknapok zsűrije még nem vette komolyan a „versenyen kívül induló” (?!), s akkor bemutatkozó új kassai bábegyüttest, a Glóbust. Egy hónappal később viszont a zsolnai Szlovákiai Amatőr Bábfesztiválon ugyanez az együttes mar nem várt és kellemes meglepetést szerzett, 1971-ben pedig a chrudimi Országos Fesztiválon neki ítélték a seregszemle nagydíját. 1971 őszén (mint egyedüli külföldi amatőr bábcsoport) ez a csoport képviselte hazánkat a Pécset megrendezett II. Nemzetközi Felnőtt Bábfesztiválon — a megtisztelő ranghoz méltó sikerrel. 1972-ben Komárom (Jókai-napok) és Martin (Győztesek Seregszemléje), 1973-ban Zsolna (Országos Fesztivál) és Dunaszerdahely (Területi Seregszemle), 1974-ben pedig Chrudim (II. Nemzetközi Bábfesztivál] jelenti az újabb eredmények állomásait. Sajnos, a Glóbus sokatigérő fejlődése ugyanebben az évben megakadt, az együttes megszűnt. Utána két évig van érezhetően tátongó űr, míg ismét akadt olyan rangosabb és felső fokon is szerepelte
