Irodalmi Szemle, 1978

1978/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Ág Tibor: Az énekkari mozgalom jelenlegi helyzete és problémái

örömet és élményt.” [Népművelés 1977, 4. szám 9. old.) Pártunk politikai irányvonala szerint kulturális és művészeti életünk területén is a minőség állandó emelésének kérdése a legfontosabb, ami a mi munkánkban művészi igényességre a művészi színvonal emelkedésére való törekvésben nyilvánul meg.

Kórusaink számát illetően pontos adatokkal nem szolgálhatok, mivel erről az illetékes intézményeknek sincs kimutatásuk, lévén szó állandóan változó számról. 0] kórusok alakulnak, s meglévők esnek szét. Az elmúlt évben például több ú] kórus alakulásáról is hallottam. Így a galántai járásban a vízkeleti férfikarból vegyeskar lett. Vágkirály- fán meg női kar alakult. Mindkettőt Pintér Ferenc érdemes pedagógus, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának (CsMTKÉ) alapító tagja vezeti. Az ilyen híreknek mindnyájan örülünk. Elszomorító viszont, ha olyan sokat ígérő kórus, mint a du- naszerdahelyi női kar [karvezető: Jarábik Imre), vagy a zsérei vegyeskar (karvezető: Simek Miklós) megszűnik.

Karéneklésünk eddigi eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy számbelileg gyermekkaraink vannak túlsúlyban. (Számuk 60 körül mozog.) Ez elsősorban annak köszönhető, hogy lelkes pedagógusaink megértették, mennyire fontos az iskolai karéneklés, amely a nevelési célokon túl, némileg kiegészítheti eléggé hiányos iskolai zenei nevelésünket. Ugyanakkor az sem közömbös tényező, hogy az iskolai kórusok vezetését iskolaügyünk honorálja. A felnőtt kórusoknál ezzel már nem dicsekedhetünk. Nagyon sok felnőtt kórusunk nem rendelkezik még a legszükségesebb anyagi eszközökkel sem. (Itt nem gondolok a kosztümökre, mert az már csaknem minden éneklő csoportnak van, hanem a működéshez szükséges pénzre, amit a pénzügyi előírások miatt nehéz előteremteni). Így a karvezetők munkáját sem tudja honorálni.

Gyermekkaraink kivétel nélkül a kilencéves alapiskolák mellett működnek. Zeneiskolák, azaz a Művészeti Népiskolák (ĽŠU) kórusáról még eddig nem hallottam. Maga ez a kérdés is külön figyelmet érdemelne. Hiszen ezekben az iskolákban konzervatóriumot végzett, tehát szakképzett zenészek tanítanak. Gyermekkaraink művészi színvonalának emelésével kapcsolatban óriási lehetőség rejlik a válogatott hangú gyerekekből állő> központi, városi vagy járási kórusok szervezésében, a városi pionírházak, városi művelődési házak vagy a járási népművelési központok keretében. Szlovák vonalon a legkitűnőbb gyermekkarok Ilyen Intézmények mellett működnek. (Lásd a bratislavai MDKO gyermekkarát M. E. Šarayová-Kováčová vezetésével, vagy a Központi Pionlrház „Plameň” gyermekkarát, amelyet Jozef Klockáň vezet.) Sajnos, az ilyen, több iskolából toborozott kórus megszervezésének sok akadálya van. A több váltásban való tanítás, ezek közül a kisebbek közé tartozik, hiszen szombaton is lehetne próbálni. Ennek súlyosabb problémája az egyes iskolák igazgatóinak a hozzáállása. Az iskolaigazgatók nagy része hallani sem akar róla, hogy a tanulók az iskolai kóruson kívül egy központi kórusban is énekeljenek, attól tartva, hogy az érdem így már nem kizárólag az ő iskoláját illetné.

Ifjúsági kórusunk alig van. A lévai pedagógiai Iskolai, a zselízi és a dunaszerdahelyi gimnázium kórusán kívül több magyar ifjúsági kórus létezéséről nincs tudomásom. Tanonciskolákban, szakközépiskolákban végképp nem énekelnek. Már a gyermekkórusaink összetételében is megfigyelhetjük, hogy aránytalanul kevés bennük a fiú énekes. Valószínűleg ennek a következménye, hogy az ifjúsági kórusok is mind lánykórusok. Mégis van példa arra, hogy a gimnáziumokban is lehet vegyeskart létesíteni. A nagy- szombati gimnázium „Cantica nova” nevű vegyes kara például nemcsak az országos, szintet érte el, hanem Belgiumban egy nemzetközi kórusversenyen is dijat nyert.

Az elmondottakból az következne, hogy felnőtt kórusainknak a nagyobbik része női kar. Körülbelül 30 felnőtt kórusunk között mégis több a vegyeskar. Nagyon kevés női karunk és még kevesebb férfikarunk van. Az ellentmondásra egyszeriben magyarázatot találunk, ha a vegyeskarok férfi tagjainak átlagéletkorát kezdjük vizsgálni. Ebből ugyanis kitűnik, hogy a 30 éven aluli kórustagok száma alig annyi, mint a gyermek- kórusokban a fiúk száma. A vegyeskarok egyik legnagyobb problémája a férfikarok fiatalítása. Ha akad is fiatal jelentkező a férfikari részlegbe, sok esetben nem megbízhatóan jó énekes, hisz azelőtt sohasem énekelt. Ha jó, akkor előzőleg bizonyára már gyermekkarban Is énekelt, ahol módjában volt elsajátítani a helyes éneklés alapjait és a hallása is pallérozottabb. Hogy vegyeskaraink jobban és szebben énekeljenek, feltétlenül javítanunk kell az iskolai zenei nevelés színvonalán. Köztudott, hogy az alapiskola

1. osztályában a tanulók között több az amuzikális fiú, mint a lány. Ha az első évfolya