Irodalmi Szemle, 1978

1978/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Szilvássy József: Amatőr művészeti mozgalmunk jelene és jövője

lenini tanításokról. Lenin tudvalévőén többször hangsúlyozta, hogy a művészet és a kultúra az ideológiai munka fontos és szerves része, de eszközei mások, hatása áttételesebb az agitációs munka és a napi politika módszereinél.

Sémákat, közhelyeket nem szabad számon kérni a színpadon, hiszen minden jó előadás mélyen szántó gondolatokkal, más-más értelmi és érzelmi szinten formálja az embert s szolgál így ideológiai célokat. Persze, ezekről az elvekről nem elég csak beszélni, hanem mielőbb a gyakorlatban kell érvényesíteni őket.

A másik szembeötlő vonása az értékeléseknek a mellébeszélés. Nincs annál sértőbb egyetlen szereplő számára sem, amikor művészi munkáját a bíráló bizottság egy-egy tagja a hozzáértő, szókimondó értékelés helyett mellébeszéléssel, semmitmondó közhelyek ismételgetésével illeti. A legparázsabb viták, összecsapások a kissszínpadok értékelésénél fordulnak elő. Bizonyos mértékig helyénvalók ezek a véleményütköztetések, s a fejlődést szolgálják, csak az a baj, hogy a viták nemegyszer személyeskedéssé, sértegetéssé fajulnak.

Természetes, hogy a helyzet sohasem lesz ideális, de a mainál mindenképpen lehetne jobb. Talán azáltal is, ha a három kerületi fesztiválon ugyanaz a zsűri értékelne, amelyik majd az országos rendezvényen. A bizottság tagjait nem véletlen szerint, „ki ér rá alapon”, hanem szigorú eszmei és szakmai kritériumok szerint kell megválogatni. Ez a feladat ugyan nem könnyű, de nem is megoldhatatlan. A kisszínpadokat értékelő bíráló bizottságok összetétele kapcsán ismét hangsúlyoznunk kell, ha valaki költő, színész vagy színházi rendező, az önmagában még nem biztosíték arra, hogy a kisszín- padok munkáját is meg tudja ítélni. Sok sértődést, félreértést megelőzhetnénk azzal, ha az illetékesek erről a tényről sem feledkeznének meg.

Ügy véljük, sikerült érzékeltetnünk amatőr művészeti mozgalmunk csomópontjait. Nem akartunk komor képet festeni, de olyan problémákkal, megoldatlan kérdésekkel is szembe kell néznünk, amelyek gátolják a mozgalom erőteljesebb kibontakozását, társadalmi funkcióinak maradéktalan betöltését. Ezért örvendetes, ha végre kellő szinten és felelősségteljesen beszélünk amatőr művészeti mozgalmunkról. Ennél örvendete- sebb és fontosabb már csak az lehet, hogy ha a szavakat mielőbb tettek követik.

Igo Aladár: A legelőn (fa), 1975