Irodalmi Szemle, 1978

1978/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Szilvássy József: Amatőr művészeti mozgalmunk jelene és jövője

A műsorválasztást még számos objektív tényező [a szereplők felkészültsége, létszáma, a csoportok témaválasztása) nehezíti. S itt egy újabb sarkalatos igazsághoz értünk, amelyről eddig vajmi kevés szó esett. Az előkészületeknek ebben a kezdeti szakaszában a kerületi és a járási népművelési központok feladata lenne, hogy segítsenek a mű- sorválasztásban. Lenne, mert ma még nagyon kevés helyen törődnek ezzel a fontos kérdéssel. A legtöbb csoport e téren csaknem teljesen önmagára van hagyatva: amilyen szövegkönyvet talál, s úgy-ahogy megfelelőnek tart, azt viszi színre. Kell-e hangsúlyozni, hány előadás szenvedett hajótörést a rossz műsorválasztás miatt? Nálunk még mindig az az általános gyakorlat, hogy a szakemberek csak a kerületi, illetve országos fesztiválok előtt keresik föl a csoportokat, s akkor próbálnak még valamit javítani a műsoron, ezt-azt a „helyére rakni” benne. Ilymódon a rossz műsorválasztás az elhibázott rendezői koncepció, esetleg az erősen kifogásolható színészi alakítások hibáit itt-ott enyhíthetik ugyan, de lényeges javításra már sem lehetőségük, sem idejük nincs. Ezért ideje már változtatni a mostani helytelen gyakorlaton: több figyelmet kellene szentelni a műsorválasztásnak és a próbák első szakaszának. Erre természetesen a Népművelési Intézet néhány dolgozója képtelen, s így ez a munka elsősorban a járási és a kerületi népművelési központok egyik legfontosabb feladata volna.

Egyre inkább előtérbe kerül az a kérdés is, hogy vajon amatőr színpadi, kísszínpadí rendezőink, díszlettervezőink és szereplőink szakképzettsége, elméleti tudása megfelel-e a követelményeknek, az önművelésen kívül van-e más lehetőségük a fejlődésre, tudásuk gyarapítására.

A nem kis költséggel megszervezett tanfolyamok látogatói közül sokan lemorzsolódnak, nem dolgoznak aktívan, ami okulásul szolgálhat a CSEMADOK helyi szervezeteinek, járási bizottságainak, valamint a népművelési intézmények illetékes dolgozóinak, hogy a jövőben körültekintőbben válasszák meg azokat, akiket ilyen tanfolyamokra elküldenek. Tény az is, hogy az ilyen tanfolyamok iránti nem túl nagy az érdeklődés, s mintha egyre inkább lankadna. Szakirodalomból is jóval kevesebb van annál, amennyi kellene, s ráadásul a kívánt színvonalat sem éri el mindegyik. Tudvalevő, hogy amatőr művészeti mozgalmunkban néhány hónapja ésszerű változás történt. Az országos jellegű hazai magyar fesztiválokat a jövőben a CSEMADOK illetékes osztálya szervezi. A Népművelési Intézet feladata már csupán a módszertani segítség. Az ilyen szakosodás remélhetően minden vonalon érezhető lesz, különösen a színvonalasabb összeállítások számának és a szakirodalom mennyiségének növekedésében, majd az átgondoltabb és a csoportok igényeihez jobban igazodó szakmai segítségben is.

A csoportok működését nagymértékben befolyásolják az anyagi lehetőségek. Nem mellékes az sem, hogy milyen helyiségekben próbálhatnak, illetve léphetnek föl. Vizsgálódásaink során ezért erről sem feledkezhetünk meg. A jól rendezett és díszletezett előadás, az énekkarok és tánccsoportok fellépéséhez szükséges kellékek megszerzése nem is csekély anyagi ráfordítást igényel, amivel csak nagyon kevés CSEMADOK helyi szervezet rendelkezik. Ugyanekkor államunk különböző formában évente jelentős összegeket irányoz elő az amatőr művészeti csoportok támogatására. Az elosztás azonban meglehetősen átgondolatlanul történik, sokszor az a csoport jut jelentős pénzösszeghez, amelynek a vezetői élelmesek, s különböző ügyeskedésekkel jutnak anyagi támogatáshoz. Ma még alig vesszük figyelembe a csoportok valós szükségleteit, eredményeit, művészi színvonalát. A jövőben e téren is javulás várható, hiszen a Szlovák Szocialista Köztársaság Művelődésügyi Minisztériumában már elkészült és jóváhagyásra vár az a tervezet, mely szerint a kerületi és az országos fesztiválok első három helyezettje az egyéb elismeréseken, díjakon kívül pénzjutalomban is részesül. Habár ez a javaslat is minden bizonnyal sok vitát vált majd ki, máris kétségtelen, hogy az eddigi gyakorlatnál több vonatkozásban demokratikusabb, korszerűbb. Megszünteti ugyanis a sokszor bántó' egyenlősdit: az egyes csoportokat végre teljesítményük alapján rangsorolják, s az élenjárók nemcsak erkölcsi, hanem anyagi elismerésben is részesülnek.

Az anyagi ellátottság terén legjobban a népművelési központok és üzemi klubok égisze alatt működő együttesek állnak, szinte kivétel nélkül a megfelelő feltételek mellett dolgozhatnak.

A jövőben a dél-szlovákiai magyar együttesek sokkal jobban kihasználhatnák a földművesszövetkezetek és ipari üzemek kulturális alapját is. Ilyen vonatkozásban ma még kevés a jó példa. Csupán a dunaszerdahelyi járás néhány helységében és más járások egy-két szövetkezetében, valamint a Kovosmalt füleki gyáregységében fordítják a kill-