Irodalmi Szemle, 1978

1978/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Szilvássy József: Amatőr művészeti mozgalmunk jelene és jövője

A gyorsuló idő, a tudományos-technikai forradalom nemcsak a gazdasági szférában érezteti hatását, hanem a kultúra és a művelődés területén is, ahol ugyancsak szüntelen tartalmi és formai változásokat, új módszerek keresését és rugalmas alkalmazását követeli meg. Kell-e hangsúlyozni, hogy mindezek a tényezők korunk emberének életét is döntően befolyásolják? Érdemes idézni Miklós Pál A közművelődés szerepéről című hosszabb lélegzetű tanulmányának néhány gondolatát: „Arról az igényről van szó, amit épp a tudományos-technikai forradalom állít mind ifjúságunkkal, mind felnőtt dolgozóinkkal szemben: a technika fejlődése hozza magával azt, hogy a gazdasági élet minden ágában, az iparban épp úgy, mint a mezőgazdaságban vagy a közlekedésben, még általánosabban minden foglalkozásban, minden termelő és szolgáltató tevékenységben (az orvosétól a pedagóguséig, a bányászétól a gépírónőéig) folytonos képzésre és átképzésre lesz szükség. A permanens művelődésnek a fogalma ma már közismert: a minden eddiginél gyorsabb és folytonosan gyorsuló tempóban gyarapodó ismeret- anyag követeli meg ezt. Számításaink szerint a 2000. évet a mai felnőttek közül Is sokan, az iskolát elhagyó fiatalok közül pedig nagyon sokan még munkaképes korban fogják megérni. Ahhoz, hogy a mai fiatalok akkor is, több mint két évtized múltán is meg tudják majd állni helyüket a munkában, az szükséges, hogy az elkövetkező több mint két évtized folyamán többször is, úgyszólván folytonosan megújítsák szakképzettségüket: de arra is sor kerülhet, hogy szakmájuk teljes elavulása, megszűnése miatt teljesen új szakmát tanuljanak, egészen újfajta szakképzettséget szerezzenek. Ez a permanens művelődés nem képzelhető el kizárólag tanfolyamok, esti iskolák, átképző intézmények útján, csakis úgy, hogy ezeknek az intézményes képző és továbbképző formáknak a mainál teljesebb értékű egyéni tanulás és önképzés lesz a kiegészítője.”

Az idézett sorok jól érzékeltetik azt is, hogy napjainkban a gazdasági és a kulturális művelődési szféra még inkább összefonódik, kölcsönhatásuk, egymásrautaltságuk nyilvánvalóbb, mint bármikor. Magyarán: napjainkban már nemcsak a tudomány válik szinte közvetlen termelőerővé, hanem a permanens művelődés, önképzés döntő fontossága folytán fontos tényező az emberek szellemi, szakmai felkészültsége, öntudata, erkölcsi tulajdonsága, gondolkodáskészsége is. S ezek kimunkálásában nem kis szerepe van a kultúrának, a rendszeres művelődésnek.

Társadalmunk megteremtette a feltételeket a permanens művelődéshez és önképzéshez, önmagunk formálásához. A tudományos-technikai forradalom egyik eredménye a szabad idő szüntelen növekedése. A szabad idő egyrészt a munkaerő regenerálására szolgál, másrészt pedig lehetőséget ad az ember fizikai, biológiai, szellemi igényeinek kielégítésére, tudásának, képességeinek további gyarapítására. Az egyén és a társadalom szempontjából döntő fontosságú, milyen a szabad idő háztartásunk, tehát miképpen gazdálkodunk a rendelkezésünkre álló nem kevés szabad idővel. Ha föllapozzuk a pozsonyi Kultúrakutató Intézet nemrég közzétett adatait, akkor az úgynevezett tiszta szabad idő (tehát a háztartásra, gyermeknevelésre, a fiziológiai szükségletek kielégítésére fordított idő nélkül) hétköznap a férfiaknál 3, a nőknél 2,5 óra, szombaton a férfiaknál 5,4, a nőknél 3,5 óra, vasárnap pedig ez a szám a férfiaknál 9,6 órára, a nők esetében pedig 7,4 órára emelkedik. Az ember életszemléletének, érdeklődési körének megfelelően dönt szabad idejének felhasználásáról. A társadalom pedig megfelelő eszközökkel befolyásolhatja az ember döntését.

Az értelmes befolyásolás egyik fontos eszköze a megfelelő művelődési és szórakozási lehetőségek megteremtése. S ebben az értelmes befolyásolásban meggyőződésünk szerint mindinkább fölerősödik az amatőr művészeti mozgalom szerepe a hagyományosnak mondható művelődési és szórakozási formák (olvasás, színház, film, hangverseny, különböző kiállítások], valamint kulturális értékeket is közvetítő tömegtájékoztatási eszközök (tévé, rádió, sajtó) mellett. Napjaink nagy ellentmondása, hogy bár az említett társadalmi folyamatok aktívan gondolkodó, önállóan cselekedni és a sok alternatíva közül választani tudó egyéneket kívánnak meg, ezzel szemben túltechnizált életünknek a nagyméretű passzivitás, az egyéniség feladása, a leegyszerűsített, sablonos gondolkodásmód, a kockázatvállalástól való elzárkózás az egyik jellemzője. Kicsit ugyan sántít az állítás, mégis megkockáztathatjuk, hogy a fentebb említett hagyományos közművelődési formák is magukban rejtik a kritikátlan befogadás, a passzív szemlélődés veszélyét. Az amatőr művészeti mozgalom viszont — még ha kisebb is a tömegbázisa — aktivitásra, tudatos belső építkezésre, szellemi gazdagodásra és gazdagításra sarkall.

E látszólagos kitérő után kimutathatjuk az írásunk elején említett alapvető különb